Less Nándor emléktúra és Geotóp nap
Október. Az idő lehűl, és mintha az eső is gyakoribbá válna.
Az erdők felveszik legszebb ruhájukat, hogy még utoljára meglepjék vele a
vándort, majd levelenként veti le magáról gondosan betakarva vele az anyaföldet.
Semmihez sem fogható ez az élmény. A zöld, a sárga, a vörös és a barna levelek
illata, a hűvös reggelek, az őszi napsütés utolsó melengető simogatása, a későn
beérő kökény, csipkebogyó és gombák, mind csodálatos ajándék az erdőt járó
ember számára. Nem kellett sokáig nyüstölnie a 7. hónapjában lévő kedvesemnek,
hogy még ebben az évben utoljára bevállaljunk egy könnyebb túrát. Egyértelmű
volt hogy a „No megállj csak!” Less
Nándor emléktúrára gondol, amely Less Nándor munkásságának, természet iránti
rajongásának állít emléket. Néhányszor megfordultunk már ezen a jól szervezett
bükki teljesítménytúrán. Most azonban a baba miatt óvakodva a 12 km-es szakaszra
neveztünk és nem bántuk meg. Útitársnak pedig nem volt kérdés, hogy kit
választunk. Gyöngyit, aki hatalmas szívvel és anyai gondoskodással az utolsó
csokiját is megossza velünk, akivel meg lehet kóstolni az összes ehető erdei
bogyót a természet étlapjáról, és akivel mindig lehet viccelődni és nevetni, ha
esik, ha fúj…
Korán keltünk. De minek…?
„6:00-kor indulunk!”-beszéltük meg az előző este Gyöngyivel, aki a legnagyobb nyugodtsággal, mosolygósan 6:45-kor meg is érkezik.
„Még tankolni is meg kell állnunk.” - mondja és boldogan kinyitja a csomagtartót. Na mindegy… ha lúd, akkor legyen kövér, így hát egy cappuccinot is beverünk a benzinkútnál. Megetetjük Gézukát (így hívják az autót) és már hasítunk is Cserépfalu irányába. 9 óra körül megérkezünk. Átvesszük az igazoló lapunkat és indulunk. Vezetett kis csoport közé keveredünk, amelyet nem nagyon tudunk megelőzni. Energiától duzzadó szaladgáló, kacagó gyerkőcök, fiatalok és idősek mind együtt járnak a jó idővel, a napsütéssel. Csodaszép időnk van, és mindenki jól tartja a tempót. Megérkezünk a kisamerika barlanglakásokhoz, ahol akkora a nyüzsgés, hogy képet nem is tudunk készíteni. (ha végeztünk a túrával, majd visszajövünk, határozzuk el).
„6:00-kor indulunk!”-beszéltük meg az előző este Gyöngyivel, aki a legnagyobb nyugodtsággal, mosolygósan 6:45-kor meg is érkezik.
„Még tankolni is meg kell állnunk.” - mondja és boldogan kinyitja a csomagtartót. Na mindegy… ha lúd, akkor legyen kövér, így hát egy cappuccinot is beverünk a benzinkútnál. Megetetjük Gézukát (így hívják az autót) és már hasítunk is Cserépfalu irányába. 9 óra körül megérkezünk. Átvesszük az igazoló lapunkat és indulunk. Vezetett kis csoport közé keveredünk, amelyet nem nagyon tudunk megelőzni. Energiától duzzadó szaladgáló, kacagó gyerkőcök, fiatalok és idősek mind együtt járnak a jó idővel, a napsütéssel. Csodaszép időnk van, és mindenki jól tartja a tempót. Megérkezünk a kisamerika barlanglakásokhoz, ahol akkora a nyüzsgés, hogy képet nem is tudunk készíteni. (ha végeztünk a túrával, majd visszajövünk, határozzuk el).
Kisamerika barlanglakások |
A csipkebogyó és a kökénybokrok között tovahaladva elérjük az
első ellenőrző pontot a Millennium-kilátót. Itt gyönyörködhetünk egy kicsit
Cserépfalu őszi képében.
Erdei finomságok: csipkebogyó és kökény |
Elöttünk a kilátó... |
Benyomják a pecsétet és már indulunk is. Elhagyjuk a bánya
udvart, a pincesorokat és hamarosan az Ördög-torony kaptárkőhöz vezető
emelkedőn találjuk magunkat. Itt felgyűlik a tömeg és szinte araszolva haladunk
előre. Rengeteg idő elmegy ezen a szakaszon. Végül megérkezünk, pecsételünk, de
fotózni most sem tudunk. Sebaj…! Indulunk is tovább, hátha elszakadunk a
tömegtől, de ez nem is olyan egyszerű. Kitartó minden résztvevő!
Mögöttünk... |
Kicsik és nagyok egyaránt részt vesznek a túrán |
Az ördög-torony
tanösvényen haladunk. Egy kis emelkedő, egy pihenő túrázókkal meghintet rét,
majd az Ökörütő-völgy amely már a jól ismert csodaszép Hór-völgybe vezet.
Őszi erdő |
Hór-völgy |
Itt már egy kicsit ritkul a létszám. A 3. ellenőrző pont az
Oszla erdészháznál található, ahol egy kis elemózsiával várják a túrázókat. Itt
van a túra névadójának, Less Nándornak az emlékműve. Hát csak úgy faljuk a jó
zsíros kenyeret, amelyet hagymával, csalamádéval, savanyú uborkával lehet
felturbózni. De van még lekváros kenyér és gyümölcslé. Elcsendesedik egy kicsit
a társaság és jó ízűen majszolva a megérdemelt zsíros kenyeret, gyönyörködik a
körül ölelő hegyekben. Senki nem mondja ki, de itt érezhető a megértés,
mindenki tudja, hogy miért van itt ennyi ember. Nem kell elmondani sokadszorra hiába,
hogy mi jó van ebben és miért jó ezt csinálni. Elég egy pillanatra megállni és
körbe nézni… Talán azok is megértenék, akik eddig még nem.
Ellenőrző pont az Oszla erdészháznál |
Jól lakottan indulunk visszafelé a Hór-völgybe. A murvás
úton jól lehet haladni, így hamar megérkezünk a Suba-lyuk ellenőrző ponthoz. A
barlang Suba Mihályról a híres betyárról kapta a nevét. 1932-ben a barlangban folytatott
ásatások során neandervölgyi emberek csontmaradványai kerültek innen elő, akik
a kutatások alapján elsősorban vadászatból éltek. A pecsét mellé egy csokit is
kapunk, de már látom, neki nem sok esélye van célba érni.
Hór-völgy |
Cigány dűlő |
Kiérünk a
Hór-völgyből, rátérünk a Cigány-dűlőre és lassan beérünk a faluba. A
célban emléklap és kitűző jár a teljesítőknek emlékbe és persze a bab leves. Az
iskola hátsó udvarán (amely a helyszínt biztosította) bekanalazzuk a levest és
egy kis pihenő után,elégedetten térünk vissza Gézukához (az autóhoz). Na de mielőtt még haza indulnánk, visszatérünk
a barlanglakásokhoz, majd a Millennium-kilátóhoz, hogy némi fotó készítése és bogyó
falása között elbúcsúzzunk az őszi Cserépfalutól.
Cserépfalu |