Horgásztúra a Sajón
Az elmúlt időszakban nem igazán jártunk sem erre, sem arra…
Decemberben ugyanis megszületett a kisfiam, aki egy új világot nyitott meg a
szemeim előtt. Napjainkban ő lett a szomjunkat oltó hűs patakvíz, a tiszta
hegyi levegő és az éltető napsütés. De ahogy a lágy tavaszi szellő végigfut a
tájon, életet lehel az erdők minden ágába és virágokkal szórja tele a legkisebb
zöldellő rétet is, új lángra kap bennünk a természet utáni vágy. Nehéz dolog ez…
Amikor hajnalban a feketerigó már a dallamos tavaszi nótáját
fújja a virágok illatával megtelt levegőbe, amikor a fák apró rügyei kis
levelekké, virágokká fejlődnek és amikor a betonjárdák repedéseiből is
előbújnak az első tavaszi virágok nem könnyű elfogadni, hogy még nincs itt az
ideje. A fiamnak még erősödnie kell ahhoz, hogy magunkkal vihessük egy-egy
kisebb útra. Így hát egy másik szeretett elfoglaltságomhoz fordultam
szabadnapomon.
--
Régi vágyam teljesült egy pár napja, amikor eljutottam a
Sajóhoz egy kis horgászatra. Domolykóra szerettem volna pergetni és mondhatnám,
sikerült. Nem fogtam magamat halálra, hiszen csak egyetlen domolykót sikerült a
kis sügérmintás woblerrel becsapni (no meg egy jól megtermett küszt), de az messzemenőleg
túlszárnyalta azt a méretet, amit én így első alkalommal reméltem (35 cm). Késő délután volt,
amikor egy vízbenyúló bokor alatt őfelsége vadul elnyelte a riszáló kis
halacskát. Végül rövid küzdelem után partra emeltem.
 |
| Drágaság |
 |
| Nehéz a búcsú... |
 |
| Azért egyszer még visszanézek... |
Jó érzés volt egy kicsit kint lenni a természetben. Hamar a
szívemhez ért ez a gyorsfolyású kis folyó, annak
ellenére, hogy nem fogtam tele
a hátizsákomat.
