Az első domolykós túra

Horgásztúra a Sajón

  Az elmúlt időszakban nem igazán jártunk sem erre, sem arra… Decemberben ugyanis megszületett a kisfiam, aki egy új világot nyitott meg a szemeim előtt. Napjainkban ő lett a szomjunkat oltó hűs patakvíz, a tiszta hegyi levegő és az éltető napsütés. De ahogy a lágy tavaszi szellő végigfut a tájon, életet lehel az erdők minden ágába és virágokkal szórja tele a legkisebb zöldellő rétet is, új lángra kap bennünk a természet utáni vágy. Nehéz dolog ez…

Amikor hajnalban a feketerigó már a dallamos tavaszi nótáját fújja a virágok illatával megtelt levegőbe, amikor a fák apró rügyei kis levelekké, virágokká fejlődnek és amikor a betonjárdák repedéseiből is előbújnak az első tavaszi virágok nem könnyű elfogadni, hogy még nincs itt az ideje. A fiamnak még erősödnie kell ahhoz, hogy magunkkal vihessük egy-egy kisebb útra. Így hát egy másik szeretett elfoglaltságomhoz fordultam szabadnapomon. 

--

Régi vágyam teljesült egy pár napja, amikor eljutottam a Sajóhoz egy kis horgászatra. Domolykóra szerettem volna pergetni és mondhatnám, sikerült. Nem fogtam magamat halálra, hiszen csak egyetlen domolykót sikerült a kis sügérmintás woblerrel becsapni (no meg egy jól megtermett küszt), de az messzemenőleg túlszárnyalta azt a méretet, amit én így első alkalommal reméltem (35 cm). Késő délután volt, amikor egy vízbenyúló bokor alatt őfelsége vadul elnyelte a riszáló kis halacskát. Végül rövid küzdelem után partra emeltem. 

Drágaság

Nehéz a búcsú...

Azért egyszer még visszanézek...

  Jó érzés volt egy kicsit kint lenni a természetben. Hamar a szívemhez ért ez a gyorsfolyású kis folyó, annak

ellenére, hogy nem fogtam tele a hátizsákomat.

 

Túrabot faragás

  

Megvan, elkészült és útra kész! Befejeztem saját túrabotomat is, amelynek elkészültét néhány képpel dokumentáltam.

Később még csínosítottam rajta egy kicsit és lassan a fa is beért (sötétedett), most így néz ki.

Bőrtok készítés

Karácsonyra kaptam egy led leanser A3 lámpát, amely méreteinek és adottságainak köszönhetően igen sokoldalúan alkalmazható. Kis mérete ellenére egészen jól világít, sőt…

A gyártó által megadott adatok:

Fényáram: 24 lm /lumen/

Max. világítási távolság: 60 m

Max. világítási idő: 5,5 h

Lámpa hossza: 82 mm

Súly: 33 g

Elem: 1 db AAA

Az igazság az, hogy amikor kipróbáltam leesett az állam. Mindent vártam ettől a kis pöcs lámpától, de ekkora fényerőt nem. Alig vártam hogy este kipróbáljam a parkolóban is. Ott már a családnak kellett leállítani nehéz erőfeszítések árán. Le is cseréltem régi kis lámpámat, ami mintha érezte volna, hogy itt a vég, meg is adta magát. A kapcsolója felmondta a szolgálatot.

Néhány hétig a farmerzsebemben hordtam, de úgy gondoltam egy kicsivel többet érdemel és megpróbálok készíteni neki egy kis bőrtokot. Amolyan bicskatok félét.

-----

Készítettem néhány képet a folyamatról:

Méretezés

Felirat hozzáadása

A lámpát egy kis folpackba tekerem ( a víz ne ártson neki).

A bőrt be kell áztatni, hogy formázhatóbb legyen.

Iratcsatokkal fogom össze és hagyom megszáradni.

Még mielőtt összevarrnám, felvarrom a bujtatót.

Előkészítem az öltések helyét …

… és összevarrom.

Egy csiszolópapírral egyenesbe csiszolom az éleket.

Egy kis színes bőrápolóval kezelem, majd ha megszáradt,

akkor egy kis méhviasszal.

Kész.

Egy túrabot születése

  Nem is olyan régen elkészültem első faragott túrabotommal. azaz nem is az enyém, hanem egy kedves barátunké Gyöngyié.

Közös túráink alkalmával volt lehetőségem megfigyelni, ahogy a bemelegítő kilométerek után egymás után próbálgatja a görbébbnél görbébb száraz botokat. Néha már rémesen emlékeztetett minket a mesebeli boszorkányra, főleg amikor még magára is húzta hűséges kis esőkabátját. :-)

Erdő mélyén ...

A csúcs az volt, amikor a következő túránkon az autó csomagtartójából előkerült még egy görbe bot, amely Gyöngyi elmondása szerint „olyan jó kis bot”, hogy sajnálta eldobni. J

(Példaértékű, hiszen nem tör minden túrán új botot, ahogyan mások) Ekkor gondoltam rá, hogy ha lesz egy kis időm és alapanyagom, akkor készítek neki egy túrabotot (legalábbis megpróbálok).

Hát így készült az első túrabot…

----

A túrabot egy fiatal akácfából készült, amelyet több mint egy hónapig tároltam a lakás egyik sarkában, majd a kérgét lehántolva még egy hónapig száradt. A bot tervezett méreténél kb. 20 cm-el nagyobbat vágtam, mert a két vége a száradás során jó néhány centimétert bereped. Ha kiszáradt, a repedt végeket levágva neki is kezdhetünk a faragásnak.

A bot végére egy sisakos harcost gondoltam, ami nem töri az ember kezét, ha fáradtan arra támaszkodik.

Előszőr lekerekítettem a bot végét,
majd meghatároztam a sisak méretét.

A sisak nagyolása után megrajzoltam emberkénk arcát, majd…

… a körvonalak mentén kezdtem el faragni

valahogy így…

Megrajzoltam a fülét, az állát
és kifaragtam a szemgödörrel együtt.

Kedvesem itt egy jó ötlettel besegített: „mi lenne, ha tennék még rá egy indafonatot is, mert attól egy kicsit csajosabb lenne”

Nem kellett sokáig győzködnie. Megrajzoltam és neki kezdtem.

Hát így sikerült

Végül lenolajjal kezeltem a botot.

Ez sem egy remekmű, de elkészült.

Remélem sok szép tájon elkíséri majd a gazdáját és hűséges támasza lesz a fárasztó utak során.

Békés, boldog és szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Kanál faragás

  Mivel több embert is érdekel a téma, ezért ceruzát ragadtam az egyik nap és neki kezdtem rajzolgatni, hogy egy kicsit átláthatóbbá tegyem a kanálfaragás néhány fogását. Legalábbis megpróbálom...

A kanálfaragásnak kétféleképpen indulhatunk neki. Mint már írtam az egyik lehetőség az, amikor úgy választunk alapanyagot, hogy az már alakjával segítse munkánkat. A másik lehetőség pedig az amikor egy vastagabb ágat választunk, amely vastagságából adódóan teszi lehetővé a kanál hajlatát és szükséges méretét. Kinek melyik a szimpatikus, vagy az egyszerűbb. Én talán a vastagabb ágból szeretek jobban kiindulni, hiszen így úgy formázom a kanalat, ahogy én szeretném, nem pedig úgy ahogy az anyag kiadja. Így a kanál másik végét elláthatom még egy funkcióval, pl. faraghatom kampósra, mellyel  az átforrósodott edényt könnyedén le tudom venni a tűzről, illetve az állványról. De faraghatok rá egy villát, spatulát, vagy bármilyen díszítést. A nagyolásához ebben az esetben használhatok fűrészt vagy kis fejszét. Ez a megoldás talán nehezebb, több időt és munkát igényel.

A rajzon lévő nyilak a főbb vágások irányát mutatják.

A vastagabb ágban rejlő kanál...

A könnyebbik megoldás, amikor kellő hajlattal rendelkező faanyagot választunk és azt a rajzoltak alapján, kettéhasítjuk. Persze a kés helyett fejsze is használható. Amelyik kéznél van…

Az íves ág ketté hasítása

 A felhasználni kívánt munkadarab hasított oldalát simára gyaluljuk a késünkkel, majd rárajzoljuk kívánt formát. Így sokkal szebb lesz a végeredmény, hiszen így végig előttünk lesz az, amit elérni szeretnénk. Érdemes a kanál fejénél kezdeni méghozzá úgy, hogy mindkét oldalára teszünk egy-egy bemetszést. Ez a kis bemetszés foglya nekünk megakadályozni, hogy a fa ne hasadjon tovább, ha a kanál feje felé vágunk.

Záró metszés, amely megakadályozza hogy túlrepedjen a munkadarab

Először nagyoljuk ki a rajzunkat minden irányból és hagyjunk rá kb.: 3mm-t. Így ha megcsúszik a késünk, vagy ha a fa nem úgy reped, ahogy mi szeretnénk, akkor sem teszünk kárt a méretre rajzolt kanálban. Ezután folytassuk a kanál nyelének faragásával, majd fejének domborításával. Ha kinagyoltuk, akkor óvatos apró vágásokkal haladjunk a rajzolt körvonal mentén és faragjuk "készre" a kanalunkat. Ha ezzel megvagyunk, nekiugorhatunk a kanál fejének.

Néha hagyok egy kis peremet (a kanál fejénél), ettől egy kicsit különlegesebb lesz

 A fej mélyítését a kanálfaragó késsel középről kezdjük, és apró vágásokkal haladjunk kifelé! A kanál "élénél" hagyjunk rá kb.: 1 mm-t . Ezt már csiszolópapírral kel befejeznünk (így nem fog berepedni az éle). Durvább papírral kezdünk, amellyel eltüntetjük a faragások élét és a kiszálkásodásokat, majd egyre finomabbal fejezzük be. Ezután portalanítsuk le a fát egy puha ronggyal, majd kezeljük a számunkra megfelelő anyaggal.

Néhány jó tanács! :

-          Kezünk és magunk felé soha ne vágjunk!

-          Minden vágásunk legyen tudatos és előre megtervezett!

-          Vágásaink során figyeljünk a környezetünkben lévő társainkra, gyermekekre.

-          Ha elfáradunk, álljunk meg és pihenjünk egy kicsit. Ne kapkodjunk!

-          Késünk legyen kellően éles, az életlen kés ugyanis könnyen megcsúszik. Ha szükséges álljunk meg és élezzük meg a késünket.

-          Ha alkoholt fogyasztottunk jobb, ha neki se kezdünk, ne veszélyeztessük önmagunk és társaink épségét!

-          Legyen mindig nálunk egy jól felszerelt elsősegély készlet!

Remélem egy kicsit sikerült áttekinthetőbbé tennem ezt a kellemes kis időtöltést.

Jó farigcsálást!