Barlangtúra az Aggteleki-karsztban

Májusban jártunk az Aggteleki karsztban. Az akkor kétnaposra tervezett kéktúránkba nem fért bele a nevezetességek megtekintése ( Aggtelek és Jósvafő).  Így hát megfogadtuk, ide még visszatérünk egy pihenős családi kirándulás alkalmával. Így is lett, a hétvégén sikeresen bepótoltuk. Tervünkben két barlangtúra és Jósvafő megismerése szerepelt.

-----

Az Aggteleki és a Szlovákiai-Karszt földrajzilag összefüggő egységet alkot. Leghíresebb és leghosszabb feltárt szakasza a Baradla-Domica barlangrendszer, amely összesen 25km hosszúságú. 1995-ben került fel az UNESCO listájára, a két ország együttes kezdeményezésére. A felvétel legfőbb érve a természet alakította páratlan szépsége. Ennek köszönhetően mindössze 4 barlangrendszer került fel a listára. A legtöbb barlang kultúrtörténeti értéke miatt vált a világ örökség részévé (falfestések, ősemberi leletek).  Az Aggteleki-karszt barlangjait is használta az ősember, amelyet számtalan lelet bizonyít pl.: csiszolt kövek, csontból készült használati tárgyak és a bükki kultúra vonaldíszes cserépedényei. Ezek az emberkék majdnem teljes hosszában ismerték, illetve bejárták ezeket a barlangokat a leletek tanúsága szerint. A történelem folyamán többször is használta az ember ezeket a barlangokat, rejtek illetve menedék helyként pl.: a tatárjárás idején.

Forrás:

www.anp.hu

www.vilagorokseg.hu

Gömör-Torna-Karszt turistakalauza.

-----

Szombaton érkezünk Jósvefőre, majd szállásunk (Tengerszem szálló) elfoglalása után újra buszra szállunk és meg sem állunk a szomszédos Aggtelekig. Pontosabban Aggtelek Baradla barlang bejáratáig. Némi hűsítő elfogyasztása után bejárjuk a bazársort oda és vissza majd megvesszük a jegyeket az Aggteleki rövidtúrára.

15:00-kor nyitják a bejáratot és a derűs forró, nyári napvilágból egy félhomályban lefelé vezető lépcsőn találjuk magunkat, amely egy nyirkos hűvös földalatti világba vezet. Elsőként a csontváz terembe jutunk mely a régészeti ásatás során előkerült emberi csontokról kapta a nevét (ősi temetkezési hely).

Földalatti járgány

A következő állomás a Teknősbéka terem, itt egy teknősbéka alakú képződmény, felette egy szárnyait kitáró sas, két vadászzsákmány, azaz két falra akasztott fácán található. Mellettük pedig a templomi szószék. 

A teknős béka, a sas és a vadász zsákmányok

Utunk az Acheron patak vízfolyását követi csodaszép látvány, ahogy a megvilágítás hatására a vízben tükröződnek a falak. Elérjük a Hangverseny termet, ahol éppen nagy munkálatok folynak. Este ugyanis a St. Martin fog muzsikálni (fütyörészni). A székek mellett és között megállunk a csoporttal és kapunk egy kis ízelítőt a terem hangzásából. Néhány percig ugyanis kellemes zenét játszanak.

 Tovább haladunk és a Fekete terembe jutunk. Nevét onnan kapta, hogy az őskorban ide húzódó (lakók) emberek tüzeinek füstje, valamint a villanyvilágítást megelőző időszakból használt fáklyák korma színezte meg a képződményeket.

Fekete terem

A Tigris terem névadója

A Fekete teremből a tigris terembe jutunk és onnan az oszlopok csarnokába. Itt látható a 13 aradi vértanúról elnevezett cseppkő oszlopok, Petőfi Sándor „koporsója”, amely egy hatalmas kidőlt cseppkőoszlop, valamint az egri minaret.

Az oszlopok csarnokában

Az utolsó állomásunk a Csipke terem, amely a mennyezeten lévő számtalan szalmacseppkőről és azok ragyogásáról kapta a nevét. Sajnos a fotók nem adják vissza ezeknek a képződményekben gazdag helyeknek a szépségét. Kb. 1,5 óra múlva érkeztünk meg a felszíni világba.

Csipke-terem

2. nap:

Nem ébredünk korán. Ahogy kell, nyújtózkodunk, forgolódunk, és csak nagyokat pislogunk az ágyból. De hamar összeszedjük magunkat és irány a bolt. A sárga jelzésen ereszkedünk a völgybe. Itt szépen kiépített fa játszótér és szalonnasütők vannak. Elérjük a Jósva forrást, majd a szépséges Tengerszemet.

Játszótér a Jósva-forrásnál

Tengerszem

Gyönyörű! Már csak 500m az aszfalt úton és a boltnál is vagyunk… Visszafelé ugyan ezen az úton csak egy kicsit felfelé. Jó lenne itt egyszer a családdal egy jó nagy szalonnasütést rendezni…! Megreggelizünk, és útnak indulunk. Hogyan is máshogy, mint gyalog. Csupán 2 km a Vörös-tói barlang. Gondozott és szépen kiépített környezetben van a barlang bejárata. Egy forró kávé egy kis csoki és már indulunk is a csoporttal lefelé.

A Vörös-tói barlang bejárata

A Vörös-tói túra 2.3 km és kb. 2 óra, 249 lépcső vezet lefelé. Ahogy leérkezünk a kb. 50m-es mélységbe a Baradla hosszú túra útvonalába csatlakozunk. Mi jobbra fordulunk mármint a csoporttal és jó minőségű beton járdán kezdjük meg a földalatti utunkat. Sokan úgy tartják ez a túra nyújtja a legváltozatosabb élményt. Elhaladunk a világítótorony, a halszállító és mennyezetről lógó polip mellett.

Az Alabástrom szobor és a Polip

 Lassan de biztosan megérkezünk a Baradla legnagyobb cseppkő óriásához a 20m magas csillagvizsgálóhoz. Tátott szájjal körbejárjuk, és ha nem is akarunk, de tovább kell mennünk. Elérjük a sárkányfejet és a gőzmozdonyt. A gőzmozdony egy régen kidőlt cseppkő oszlopból és az utólag ráépült képződményekből áll és valóban hasonlít egy kisiklott gőzmozdonyra.

Sárkányfej

A következő állomásunk az óriások terme, amely az ország legnagyobb barlang csarnoka. Itt megtapasztalhatjuk a teljes barlangi sötétséget, majd kellemes zene és fényjáték mellett gyönyörködhetünk a páratlan szépségű képződményekben.

Óriások terme I.

Óriások terme II.

Óriások terme III.

Hazafelé...?

 Itt el lehetne időzni talán órákig is. De menni kell!

 Barlangi túravezetőnk türelmesen terelget minket, akivel jóízűen elbeszélgetünk a sor végén. Elérjük a Fekete termet, a Vetődéses termet és a Jósvafői labirintust, még végül túránk sajnos végett ér. A barlang Jósvafői bejáratánál jutunk ki a felszínre. Innen ingyenes szervezett buszjárat viszi vissza az autóval érkező látogatókat a Vörös-tói bejárathoz.

…egy késői ebéd az Öreg malomba és egy kellemes séta hazafelé kedvenc völgyünkön át.

3. nap:

Rossz úgy ébredni, ha tudod ez az utolsó nap, holnap meg vár a munka. Jó lenne még Jósvafőn szétnézni, így hát egy kicsit igyekeznünk kell. Egy sovány reggeli és nyomás…! Elsőként a Kessler Hubert Emlékházat nézzük meg, amely az egykori barlang kutató és barlang igazgató életét, munkásságát mutatja be. Nem szabad kihagyni!

Kessler Hubert emlékház

 Befejezésül a Tájházat rohamozzuk meg. A gondnok példa értékű bemutatása után pedig alaposan szétnézünk. Hát az igazság az, hogy ezt sem szabad kihagyni. Rendkívül gazdag látnivalókban.

Jósvafő: Tájház

Tájház

Tájházról bővebben: http://www.josvafo.hu

A templomra sajnos nem maradt időnk mert így is szednünk kellett a lábunkat a buszhoz.

-----

Kellemes családi kiránduláson vagyunk túl. Ajánlom mindazoknak, akik pihenni szeretnének, akiket érdekelnek a barlangok, vagy csak egy-egy könnyebb sétát szeretnének megtenni úgy, hogy még látnak is valamit. A Jósva forrásnál kialakított kultúrált játszótér és szalonnasütők igazi családi vígasságoknak lehet a színhelye. A barlangok szerelmesei is megtalálhatják a kedvükre valót, hiszen a környéken számtalan barlangtúrát indítanak (kiépített és overálosat egyaránt).  Egy kis újdonságot számunkra is tartogatott ez a kirándulós történet, hiszen nem volt se bakancs, sem nehéz hátizsák, mégis jól éreztük magunkat.

Szeretnénk még ide visszatérni..!

Cserehát

  Ősszel jártunk utoljára ezen a vidéken, akkor Felsővadászon hagytuk félbe a túránkat. Szombaton indultunk útnak, hogy befejezzük a kéktúra csereháti szakaszát.

Gyöngyi az újdonsült útitársunk erőtől és jókedvtől duzzadva csatlakozott hozzánk a két napos útra.
---

   8:30-ra érkezünk meg Bódvaszilas ismerős vasútállomására. A pecsét beszerzése és némi táplálkozás után el is indultunk a faluból kivezető úton, majd rátérünk a Bódvarákóra vezető aszfaltozott útra.

Kilátás a Bódvarákó felé vezető útról.

 Az idő borongós, de legalább nem esik. Könnyű sétával érkezünk meg a Bódva folyó völgyében megbúvó csendes kis faluba, amelyet a bélyegzést követően hamar el is hagyunk.

Meredek emelkedő vezet bükkös erdőn keresztül a Mile-hegy oldalába.

Szeretek ezek a szürke törzsű óriások között járni. Csodálatos, ahogy a hatalmasra nőt fák és mohával fedett sziklák között porszemként haladunk tovább. Ilyenkor érzem azt, hogy: jó élni. 

Bükkös

Éhes csiga gombát fal

A bükköst lassan felváltja a vegyes erdő, ahol egy kíváncsi szarvassal találkozunk.

Hát ezek meg kicsodák...

...és mit keresnek itt?

 Meg-meg állva felénk jön, fejét rázza és a fülét hegyezi. Előkerül a csapat többi tagja és mivel nem minket találnak az állatvilág legérdekesebb teremtményének hamar tovább állnak. Megjelennek a fenyők és lankás kis úton érjük el a  Tornabarakonyba vezető köves utat. A községbe érve a buszmegállónál beszerezzük a pecsétünket, majd rövid pihenő után indulunk Rakacaszend felé.

Tornabarakony Görög Katolikus temploma

Enyhe emelkedővel hagyjuk el a községet, melyről jobbra nézve a Szalonnai-hegység vonulatában gyönyörködhetünk.

Háttérben a Szalonna-hegység

 Elhagyjuk a Barakonyi-hegyet, ahonnan agyagos út vezet tovább. A szél feltámad, a hőmérséklet lehűl és a távoli mennydörgés jelzi, hogy hamarosan megváltozik az idő.

Rakacaszendre vezető út

Gyöngyi és a virágok.

Ott már esik...

Éppen megérkezünk Rakacaszendre, amikor elered az eső, ami egyre csak erősödik. Az "égi áldás" elől végül egy kisbolt tornácán találunk menedéket, ahol a kéktúra bélyegző is lapul. Pecsételünk, közben néhány szót váltunk a helyiekkel, akik segítőkészen útbaigazítanak a buszmegálló felé. Az eső amilyen hamar jött úgy el is állt. Nem maradt más mint futás a buszhoz, amely a szállásunkhoz vitt a Rakacai-víztározóhoz. Lepakoltuk a cuccainkat és séta körútra indulunk a vízpartra. A víztározót a Rakaca-patak felduzzasztásával hozták létre amely a környező hegyekkel csodálatos látványt nyújt.

Rakacai víztározó I.

II.

III.

 Hamar eltelt az idő a sok viccelődéssel és fotózással. Végül egy kiadós vacsorával vetünk véget a napnak és térünk nyugovóra. Az eső csendesen újra elered, és egészen reggelig kitart.

Reggel 8-körül az eső eláll és a 8:30-as busszal már úton vagyunk Rakacaszend felé, ahonnan majd Felsővadászig folytatjuk az utunkat. Reggeli emelkedővel kezdünk, amit tovább nehezít a barnásvöröses agyagos út, amely egyszerre csúszik és tapad a bakancsra egyre nagyobb mennyiségben.

 Rátérünk a Szikszói útra ami az országos kéktúra régi nyomvonala. A Kecske-pad oldalában csatlakozik hozzánk a piros jelzés. A Kecske-pad 339 méteres magasságával a Cserehát legmagasabb pontja.

Irota felé...

Irota előtt nem sokkal megebédelünk, benyomunk egy nagy adag csokoládét és egy kiadós pihenő után érünk a községbe. Irotáról egy erős bal kanyarral távozunk. Itt jelzések már nincsenek.

Felsővadász felé vezető út.

 Az idő elég szűkös, így hát gyorsítunk egy kicsit a tempón. Utunk során a fa kitermelés szomorú nyomaival találkozunk. Lassan előkerül  a kék jelzés ami hűségesen vezet előre. Az út elég sáros, de jól lehet rajta haladni. A sűrű erdőben gombát szedő helyiekkel találkozunk, ami Felsővadász közelségét jelzi.

Elvadult legelőre érünk, ahol már látjuk a célt és a távolban húzódó Zempléni hegyeket.

Felsővadász

Átvágunk a legelőn és a községbe beérve felfaljuk Gyöngyi maradék csokiját. Rövid beszélgetés után, egy kis késéssel de megérkezik a busz, amellyel ismét megkezdődik a hazafelé vezető utunk.

---

Kellemes kis túra volt ez jó társasággal. Ha akadtak is nehézségek az eső áztatta utak és a jelzések hiányossága miatt azt jókedvűen, viccelődve hidaltuk át. Ez a vidék ismét bizonyította szépségét, csendes falvaival, erdeivel, vadjaival, dombos tájaival. Örülök, hogy láthattam mind az őszi, mind a tavaszi pompájában ragyogni.