Oldalak

erdeicsavargo@gmail.com

Translate

2014. február 5., szerda

Bőrtok készítés



Karácsonyra kaptam egy led leanser A3 lámpát, amely méreteinek és adottságainak köszönhetően igen sokoldalúan alkalmazható. Kis mérete ellenére egészen jól világít, sőt…

A gyártó által megadott adatok:
Fényáram: 24 lm /lumen/
Max. világítási távolság: 60 m
Max. világítási idő: 5,5 h
Lámpa hossza: 82 mm
Súly: 33 g
Elem: 1 db AAA

Az igazság az, hogy amikor kipróbáltam leesett az állam. Mindent vártam ettől a kis pöcs lámpától, de ekkora fényerőt nem. Alig vártam hogy este kipróbáljam a parkolóban is. Ott már a családnak kellett leállítani nehéz erőfeszítések árán. Le is cseréltem régi kis lámpámat, ami mintha érezte volna, hogy itt a vég, meg is adta magát. A kapcsolója felmondta a szolgálatot.
Néhány hétig a farmerzsebemben hordtam, de úgy gondoltam egy kicsivel többet érdemel és megpróbálok készíteni neki egy kis bőrtokot. Amolyan bicskatok félét.
-----

Készítettem néhány képet a folyamatról:

Méretezés

Felirat hozzáadása




A lámpát egy kis folpackba tekerem ( a víz ne ártson neki).

A bőrt be kell áztatni, hogy formázhatóbb legyen.

Iratcsatokkal fogom össze és hagyom megszáradni.



Még mielőtt összevarrnám, felvarrom a bujtatót.

Előkészítem az öltések helyét …

… és összevarrom.


Egy csiszolópapírral egyenesbe csiszolom az éleket.

Egy kis színes bőrápolóval kezelem, majd ha megszáradt,
akkor egy kis méhviasszal.

Kész.


2014. január 7., kedd

Egy túrabot születése



  Nem is olyan régen elkészültem első faragott túrabotommal. azaz nem is az enyém, hanem egy kedves barátunké Gyöngyié.
Közös túráink alkalmával volt lehetőségem megfigyelni, ahogy a bemelegítő kilométerek után egymás után próbálgatja a görbébbnél görbébb száraz botokat. Néha már rémesen emlékeztetett minket a mesebeli boszorkányra, főleg amikor még magára is húzta hűséges kis esőkabátját. :-)
Erdő mélyén ...


A csúcs az volt, amikor a következő túránkon az autó csomagtartójából előkerült még egy görbe bot, amely Gyöngyi elmondása szerint „olyan jó kis bot”, hogy sajnálta eldobni. J
(Példaértékű, hiszen nem tör minden túrán új botot, ahogyan mások) Ekkor gondoltam rá, hogy ha lesz egy kis időm és alapanyagom, akkor készítek neki egy túrabotot (legalábbis megpróbálok).

Hát így készült az első túrabot…
----
A túrabot egy fiatal akácfából készült, amelyet több mint egy hónapig tároltam a lakás egyik sarkában, majd a kérgét lehántolva még egy hónapig száradt. A bot tervezett méreténél kb. 20 cm-el nagyobbat vágtam, mert a két vége a száradás során jó néhány centimétert bereped. Ha kiszáradt, a repedt végeket levágva neki is kezdhetünk a faragásnak.
A bot végére egy sisakos harcost gondoltam, ami nem töri az ember kezét, ha fáradtan arra támaszkodik.

Előszőr lekerekítettem a bot végét,
majd meghatároztam a sisak méretét.


A sisak nagyolása után megrajzoltam emberkénk arcát, majd…

… a körvonalak mentén kezdtem el faragni

valahogy így…

Megrajzoltam a fülét, az állát
és kifaragtam a szemgödörrel együtt.

Kedvesem itt egy jó ötlettel besegített: „mi lenne, ha tennék még rá egy indafonatot is, mert attól egy kicsit csajosabb lenne”
Nem kellett sokáig győzködnie. Megrajzoltam és neki kezdtem.


Hát így sikerült

Végül lenolajjal kezeltem a botot.
Ez sem egy remekmű, de elkészült.
Remélem sok szép tájon elkíséri majd a gazdáját és hűséges támasza lesz a fárasztó utak során.

2013. november 27., szerda

Kanál faragás


  Mivel több embert is érdekel a téma, ezért ceruzát ragadtam az egyik nap és neki kezdtem rajzolgatni, hogy egy kicsit átláthatóbbá tegyem a kanálfaragás néhány fogását. Legalábbis megpróbálom...
A kanálfaragásnak kétféleképpen indulhatunk neki. Mint már írtam az egyik lehetőség az, amikor úgy választunk alapanyagot, hogy az már alakjával segítse munkánkat. A másik lehetőség pedig az amikor egy vastagabb ágat választunk, amely vastagságából adódóan teszi lehetővé a kanál hajlatát és szükséges méretét. Kinek melyik a szimpatikus, vagy az egyszerűbb. Én talán a vastagabb ágból szeretek jobban kiindulni, hiszen így úgy formázom a kanalat, ahogy én szeretném, nem pedig úgy ahogy az anyag kiadja. Így a kanál másik végét elláthatom még egy funkcióval, pl. faraghatom kampósra, mellyel  az átforrósodott edényt könnyedén le tudom venni a tűzről, illetve az állványról. De faraghatok rá egy villát, spatulát, vagy bármilyen díszítést. A nagyolásához ebben az esetben használhatok fűrészt vagy kis fejszét. Ez a megoldás talán nehezebb, több időt és munkát igényel.
A rajzon lévő nyilak a főbb vágások irányát mutatják.


A vastagabb ágban rejlő kanál...



A könnyebbik megoldás, amikor kellő hajlattal rendelkező faanyagot választunk és azt a rajzoltak alapján, kettéhasítjuk. Persze a kés helyett fejsze is használható. Amelyik kéznél van…


Az íves ág ketté hasítása

 A felhasználni kívánt munkadarab hasított oldalát simára gyaluljuk a késünkkel, majd rárajzoljuk kívánt formát. Így sokkal szebb lesz a végeredmény, hiszen így végig előttünk lesz az, amit elérni szeretnénk. Érdemes a kanál fejénél kezdeni méghozzá úgy, hogy mindkét oldalára teszünk egy-egy bemetszést. Ez a kis bemetszés foglya nekünk megakadályozni, hogy a fa ne hasadjon tovább, ha a kanál feje felé vágunk.


Záró metszés, amely megakadályozza hogy túlrepedjen a munkadarab



Először nagyoljuk ki a rajzunkat minden irányból és hagyjunk rá kb.: 3mm-t. Így ha megcsúszik a késünk, vagy ha a fa nem úgy reped, ahogy mi szeretnénk, akkor sem teszünk kárt a méretre rajzolt kanálban. Ezután folytassuk a kanál nyelének faragásával, majd fejének domborításával. Ha kinagyoltuk, akkor óvatos apró vágásokkal haladjunk a rajzolt körvonal mentén és faragjuk "készre" a kanalunkat. Ha ezzel megvagyunk, nekiugorhatunk a kanál fejének.


Néha hagyok egy kis peremet (a kanál fejénél), ettől egy kicsit különlegesebb lesz


 A fej mélyítését a kanálfaragó késsel középről kezdjük, és apró vágásokkal haladjunk kifelé! A kanál "élénél" hagyjunk rá kb.: 1 mm-t . Ezt már csiszolópapírral kel befejeznünk (így nem fog berepedni az éle). Durvább papírral kezdünk, amellyel eltüntetjük a faragások élét és a kiszálkásodásokat, majd egyre finomabbal fejezzük be. Ezután portalanítsuk le a fát egy puha ronggyal, majd kezeljük a számunkra megfelelő anyaggal.

Néhány jó tanács! :

-          Kezünk és magunk felé soha ne vágjunk!
-          Minden vágásunk legyen tudatos és előre megtervezett!
-          Vágásaink során figyeljünk a környezetünkben lévő társainkra, gyermekekre.
-          Ha elfáradunk, álljunk meg és pihenjünk egy kicsit. Ne kapkodjunk!
-          Késünk legyen kellően éles, az életlen kés ugyanis könnyen megcsúszik. Ha szükséges álljunk meg és élezzük meg a késünket.
-          Ha alkoholt fogyasztottunk jobb, ha neki se kezdünk, ne veszélyeztessük önmagunk és társaink épségét!
-          Legyen mindig nálunk egy jól felszerelt elsősegély készlet!


Remélem egy kicsit sikerült áttekinthetőbbé tennem ezt a kellemes kis időtöltést.

Jó farigcsálást!

2013. október 14., hétfő

„No megállj csak”

Less Nándor emléktúra és Geotóp nap


  Október. Az idő lehűl, és mintha az eső is gyakoribbá válna. Az erdők felveszik legszebb ruhájukat, hogy még utoljára meglepjék vele a vándort, majd levelenként veti le magáról gondosan betakarva vele az anyaföldet. Semmihez sem fogható ez az élmény. A zöld, a sárga, a vörös és a barna levelek illata, a hűvös reggelek, az őszi napsütés utolsó melengető simogatása, a későn beérő kökény, csipkebogyó és gombák, mind csodálatos ajándék az erdőt járó ember számára. Nem kellett sokáig nyüstölnie a 7. hónapjában lévő kedvesemnek, hogy még ebben az évben utoljára bevállaljunk egy könnyebb túrát. Egyértelmű volt hogy a „No megállj csak!”  Less Nándor emléktúrára gondol, amely Less Nándor munkásságának, természet iránti rajongásának állít emléket. Néhányszor megfordultunk már ezen a jól szervezett bükki teljesítménytúrán. Most azonban a baba miatt óvakodva a 12 km-es szakaszra neveztünk és nem bántuk meg. Útitársnak pedig nem volt kérdés, hogy kit választunk. Gyöngyit, aki hatalmas szívvel és anyai gondoskodással az utolsó csokiját is megossza velünk, akivel meg lehet kóstolni az összes ehető erdei bogyót a természet étlapjáról, és akivel mindig lehet viccelődni és nevetni, ha esik, ha fúj…

----- 

Korán keltünk. De minek…?
„6:00-kor indulunk!”-beszéltük meg az előző este Gyöngyivel, aki a legnagyobb nyugodtsággal, mosolygósan 6:45-kor meg is érkezik.
„Még tankolni is meg kell állnunk.” - mondja és boldogan kinyitja a csomagtartót. Na mindegy… ha lúd, akkor legyen kövér, így hát egy cappuccinot is beverünk a benzinkútnál. Megetetjük Gézukát (így hívják az autót) és már hasítunk is Cserépfalu irányába. 9 óra körül megérkezünk. Átvesszük az igazoló lapunkat és indulunk. Vezetett kis csoport közé keveredünk, amelyet nem nagyon tudunk megelőzni. Energiától duzzadó szaladgáló, kacagó gyerkőcök, fiatalok és idősek mind együtt járnak a jó idővel, a napsütéssel. Csodaszép időnk van, és mindenki jól tartja a tempót. Megérkezünk a kisamerika barlanglakásokhoz, ahol akkora a nyüzsgés, hogy képet nem is tudunk készíteni. (ha végeztünk a túrával, majd visszajövünk, határozzuk el).

Kisamerika barlanglakások

A csipkebogyó és a kökénybokrok között tovahaladva elérjük az első ellenőrző pontot a Millennium-kilátót. Itt gyönyörködhetünk egy kicsit Cserépfalu őszi képében.


Erdei finomságok: csipkebogyó és kökény

Elöttünk a kilátó...

Benyomják a pecsétet és már indulunk is. Elhagyjuk a bánya udvart, a pincesorokat és hamarosan az Ördög-torony kaptárkőhöz vezető emelkedőn találjuk magunkat. Itt felgyűlik a tömeg és szinte araszolva haladunk előre. Rengeteg idő elmegy ezen a szakaszon. Végül megérkezünk, pecsételünk, de fotózni most sem tudunk. Sebaj…! Indulunk is tovább, hátha elszakadunk a tömegtől, de ez nem is olyan egyszerű. Kitartó minden résztvevő!
Mögöttünk...

Kicsik és nagyok egyaránt részt vesznek a túrán

 Az ördög-torony tanösvényen haladunk. Egy kis emelkedő, egy pihenő túrázókkal meghintet rét, majd az Ökörütő-völgy amely már a jól ismert csodaszép Hór-völgybe vezet.


Őszi erdő
Hór-völgy

Itt már egy kicsit ritkul a létszám. A 3. ellenőrző pont az Oszla erdészháznál található, ahol egy kis elemózsiával várják a túrázókat. Itt van a túra névadójának, Less Nándornak az emlékműve. Hát csak úgy faljuk a jó zsíros kenyeret, amelyet hagymával, csalamádéval, savanyú uborkával lehet felturbózni. De van még lekváros kenyér és gyümölcslé. Elcsendesedik egy kicsit a társaság és jó ízűen majszolva a megérdemelt zsíros kenyeret, gyönyörködik a körül ölelő hegyekben. Senki nem mondja ki, de itt érezhető a megértés, mindenki tudja, hogy miért van itt ennyi ember. Nem kell elmondani sokadszorra hiába, hogy mi jó van ebben és miért jó ezt csinálni. Elég egy pillanatra megállni és körbe nézni… Talán azok is megértenék, akik eddig még nem.

Ellenőrző pont az Oszla erdészháznál


 Jól lakottan indulunk visszafelé a Hór-völgybe. A murvás úton jól lehet haladni, így hamar megérkezünk a Suba-lyuk ellenőrző ponthoz. A barlang Suba Mihályról a híres betyárról kapta a nevét. 1932-ben a barlangban folytatott ásatások során neandervölgyi emberek csontmaradványai kerültek innen elő, akik a kutatások alapján elsősorban vadászatból éltek. A pecsét mellé egy csokit is kapunk, de már látom, neki nem sok esélye van célba érni.
Hór-völgy
Cigány dűlő

Kiérünk a  Hór-völgyből, rátérünk a Cigány-dűlőre és lassan beérünk a faluba. A célban emléklap és kitűző jár a teljesítőknek emlékbe és persze a bab leves. Az iskola hátsó udvarán (amely a helyszínt biztosította) bekanalazzuk a levest és egy kis pihenő után,elégedetten térünk vissza Gézukához (az autóhoz).  Na de mielőtt még haza indulnánk, visszatérünk a barlanglakásokhoz, majd a Millennium-kilátóhoz, hogy némi fotó készítése és bogyó falása között elbúcsúzzunk az őszi Cserépfalutól.

Cserépfalu

2013. október 8., kedd

Egy kis faragás...


 Az elmúlt napokban faragtam egy keveset, nem sokat csak úgy módjával. Próbálkoztam, forgácsoltam... 
Már régóta tervezek egy faragott túrabotot és mivel kezembe akadt a még tavasszal vágott akácfa, így lehetőségem adódott egy kis gyakorlásra. Tavasszal az erdőt járva találtam egy kitört fiatal akácfát ebből vágtam egy kb. 40 cm-es darabot, hogy egy kis fenyőgyökeret ássak kötözőanyagnak. Nos ez a "pálcika" aztán valahogy hazakerült velem és ez lett a sorsa...

Faragtam a végére egy "jóképű" úriembert alá pedig egy tulipánt (amely az egyik legősibb motívumunk a nő, a szerelem és a termékenység szimbóluma).

Balról...

...jobbról...

...szemből...


...hátulról...

...na és a tulipán.

A faragott ásóbot és a kis fanyüvő kés


Tudom vannak benne hibák és lehet hogy nem a legszebb,de talán legközelebb majd jobban sikerül. Minden esetre nem jelentek túl nagy veszélyt a faragó művészek megélhetésére, de esténként jól elütöttem vele az időt.