Őszi-kék a Zemplénben

  Ébresztő! A sötétben tapogatva nyomom ki a telefont, amely már harmadjára csörög. Nem igazán frissen súgom oda a kedvesemnek: Menni kell! Ő fél kézzel eltol majd egy földön kívüli hang hagyja el a torkát és átfordul a másik oldalára. Gyors reggeli készítés, majd csomagolás és már a buszon ülve gondolkozunk azon vajon mit felejthettünk el a tegnap esti pakolásnál. A Tokaj IC 1 óra alatt elrepített Szerencsre, majd onnan vonatpótlóval mentünk Sátoraljaújhelyre. Az útvonal az országos kéktúra 26-os számú szakasza, ami Sátoraljaújhelytől Boldogkőváraljáig tart. Három kényelmes napot szántunk az 57 Km megtételére.

 Első pecsétet a vasútállomáson szereztük be. A K+ jelzésen hagytuk el a várost, amely a Bányi nyereghez vezetett minket. Ez a kis reggeli emelkedő már ismerős volt a számunkra hiszen két évvel ezelőtt itt kezdtük el az országos kéktúrát s jártuk végig a Sátoraljaújhelytől Hollóházáig tartó útvonalat. A kék jelzésre térve viszonylag hamar értük el a Rákóczi-fát. Rákóczi fával az országban több helyen is találkozhatunk. A népi hagyomány szerint eme tekintélyes kort megélt fák alatt pihent meg, vagy kötötte ki a lovát a fejedelem.

 Körülbelül egy óra múlva értük el utunk második bélyegzőhelyét: Cirkáló tanyát. A kéktúra folyamán eddig érintett bélyegzőhelyek közül nekem ez tetszett a legjobban. Igazi kis tanyavilág volt. Kecskék, kutyák és egy gyönyörű cica nyüzsgött körülöttünk. A gazdával beszélve kiderült, hogy van még egy öszvére és más jószága is. A cicus igazi kis bolhazsáknak bizonyult így hát a gyors simogatás után gyors távozás következett.

Cirkálótanya

 Fél négy körül érkeztünk Makkoshotykára ahol a Hársfa kocsmában be is szereztük aznapi utolsó pecsétünket. Itt elfogyasztottuk jól megérdemelt kis italunkat a centes Vilmos körtét, a sört és a gyümölcslét. Szállásunk az országos hírű Vilma néninél volt, akinek vendégszeretetéről és odaadásáról sok vendéglátó példát vehetne. Megbeszéltük amit meg kellet, majd elfogyasztottuk a finom vacsorát amivel Vilma néni várt minket. Este egy kis térképbújás, taktikai tanács a holnapi útról, majd fürdés és alvás.

  Reggel 6 óra. Ébreszt a telefon és 6:15 - kor már sikerül is kiugrani az ágyból. 7 óra körül búcsúzkodunk és már indulunk is. Betérünk a helyi boltba, költünk egy kis aprópénzt és nyomás. Ismét egy meredek emelkedővel kezdünk, ami nem is jön rosszul ezen a vacogós reggelen. Alaposan be is melegedünk és csak úgy faljuk a kilométereket a gyönyörű őszi tájban. Nem tudunk betelni a látvánnyal. Csodálatos ahogy körülvesz ez a sok szín és hogy részei lehetünk mindennek. Nyomkodom is a fényképezőgépet, ami jelzi már, hogy elég volt és lassan lemerül. Elhagyjuk a Zsidó-rétet és a Kecske-hát fenyvesében az út szélén megreggelizünk. Elérjük az Eszkála erdészházat, pecsételünk és indulunk. Itt már megjelenek a bükk fák is. Tovább haladunk és elérjük a Mlaka-rétet, ahol az utat már nyírfák kísérik.

Zsidó-rét

Őszi bükkös

Kicsit később a festői környezetben előtűnik egy faház. Gyönyörű látványt nyújtott, ahogy ott állt a fehértörzsű elsárgult nyírfák között. 

Erdészház a nyírfák között

El is kezdtük szorgalmasan keresgélni a bélyegzőt és beletelt néhány percbe mire rájöttünk, hogy ez nem az a vadászház amit mi keresünk. Az Istvánkúti vadászház pár száz méterrel fentebb van. Itt találkoztunk néhány túratárssal, akik szintén a kéktúra útvonalán haladtak, csak ők az ellenkező irányból érkeztek. Váltottunk pár szót, majd mindenki ment a maga útján. Lassan elhagytuk a Pengő-kői utat, a Puskás-patak völgyét és délután 5 óra körül megérkeztünk Regécre. A Veronika panziónál beszereztük a pecsétet, ami a megszokott kék-fehér ládika helyett egy faragott faházban volt elhelyezve. Gondoltuk, hogy kizárólag a jó alvás érdekében bevágjuk a jól megérdemelt kis italunkat, de a kocsmát már nem találtuk meg. A keresést hamar feladtuk, hiszen alig vártuk, hogy megérkezzünk a szállásunkra. Vacsora, fürdés, egy rövid kártyacsata és alvás.

  6:15 a telefon harmadjára csörög. Dühösen kinyomom, majd elégedetten fordulok a másik oldalamra. Aludnánk még, de menni kell. A szobában hideg van, ami tovább készteti az embert az indulásra. Ígértek valami fűtést, de igazság szerint az elmaradt. 7:15 körül már a helyi kisboltban vagyunk, némi élelmet és vizet veszünk, majd irány a vár. Utunk a már megszokott kaptatóval indul, de mindezért kárpótol az őszi erdő látványa. A meredek piros romjelzés felől érjük el a várat. Levegő után kapkodva olvassuk el a vár történelmét ami egy bódé falára van írva. Szerintem megérdemelt volna egy szokványos tájékoztató táblát, amivel számos helyen lehet találkozni. Mindegy...

Mire megreggelizünk megérkezik a portás, aki kinyitja a kaput és már miénk is a vár. Bejárjuk minden zegzugát jobbról és balról, de a legmagasabb csúcsát utoljára hagyjuk. Gyönyörű innen a kilátás a környező hegyekre és a várromra.

Kilátás a várból

A legmagasabb pontról

 Nagyon nem akarunk innen elindulni, de az idő szorít. El kell, hogy érjük a Boldogkőváraljáról induló 16:57 - es vonatot. Lassan elhagyjuk Mogyoroskát és beérünk az Arka-patak völgyébe. 

Arka-patak völgye

A jelzések jók, a terep sem nehéz, mégsem tudunk olyan tempóban haladni amilyenben kellene. Hogyan is tudnánk, hiszen ki akar egy ilyen szép őszi völgyön csak úgy keresztül szaladni. Megérkezünk Arkára, de ezt a csendes kis községet percek alatt elhagyjuk. Innen aszfaltút vezet tovább. Körülbelül 2 Km után megérkezünk Boldogkőváraljára és feltűnik a község fölé emelkedő andezittufa hegyre épült vár. 

Boldogkő vára

  A kék romjelzésen haladva hódítjuk meg a várat, ami a tűző napsütésben és a meredek lejtőn igen tökös feladatnak bizonyul. Messziről jóval nagyobbnak tűnt a vár, a falakon belül pedig olyan kicsinek. De szép és ez a legfontosabb. Sétálgatunk mint az első randinkon, megnézzük a szobor kiállítást, és a harcoló ólomkatonákat akik éppen a muhi csatát vívják. Hát igen....! Nagyon nem akarunk hazamenni.

A várban

                                     

 Fáradtan, egy kicsit szomorúan, mégis elégedetten pillantunk vissza a várra, ahogy a vasútállomás felé haladunk, hiszen sikerült végigjárni és befejezni a Zemplén kéktúra útvonalát.

Búcsúzunk...