Végre
tavasz !? A március 15-ét lerendezte a havazás. A közlekedés "megbénult"
, a vonatok csak több órás késéssel indultak. Így hát sikeresen otthon
maradtunk. A szállást visszamondtuk és szomorkásan gyönyörködtünk az ablakból a
frissen hullott hóban. De jó lenne... , majd a naptárt nézegetve tervezgettük
mikor is indulhatnánk útnak. Hát húsvétkor! A meteorológia semmi jóval nem
bíztatott bennünket az indulás előtt. Nem baj, akkor is megyünk! Előkerültek a
hátizsákok a meleg ruhák a térképek és még néhány kacat. Az útvonal pedig Dédestapolcsanytól
Zádorfalváig, végig a kék jelzésen. Így vasárnap este hazaérkezünk, és a hétfő
megmarad a locsolkodásnak, a sonkának és a hímes tojásnak.
Vonattal
és busszal 11:15-re érkezünk meg a kiindulási pontunkra. Benyomunk egy
szendvicset, pár pogácsát és elindulunk. Lassan kiérünk Dédestapolcsányról és
elérjük a Lázbérci víztározót. A tájat hó borítja. Olvad ugyan, de sajátos
szépséget kölcsönöz a víztározót körül ölelő hegyeknek.
 |
| Lázbérci víztározó I. |
 |
| Lázbérci víztározó II. |
A 77 hektáros Lázbérci víztározót 1967-70
között hozták létre a Bán-patak völgyében ivóvíz ellátás céljából. A tározó a
Bükki Nemzeti Park Tájvédelmi körzete. Vízét a Bán-patak, Csimás-patak és
Csernely-patak biztosítja. A kiépített út végül az Upponyi-szorosba vezet,
amely hazánk egyik legnagyobb szurdoka.
 |
| Uppony felé |
 |
| Upponyi-szoros |
A Bükki
Nemzeti Park 25 barlangot tart itt nyílván, melyek közül talán az Upponyi 1,
számú kőfülke a legnevezetesebb, amiben több őskori élőlény lelete is előkerült
(denevérek, rágcsálók). Uppony községébe érve letérünk a kék jelzésről és a
sörözőnél beszerezzük első pecsétünket. Tovább haladva a kéken az olvadó hó
okozta nehézségekkel találjuk szemben magunkat. Sár, kásás latyak és gyorsan
futó kis patakok az úton. Néha visszapillantva, azért kárpótol mindezért a táj.
 |
| Visszatekintve Uppony irányába |
Óvatosan
emelkedik Szilas-tető felé az út és meg-megállva gyönyörködünk a havas
panorámában. Jó ez az érzés: végignézni a hófödte hazai tájon, kimelegedve a
hideg tiszta levegő után kapkodva, visszanézni a megtett útra az előttünk álló kilométerekre
és látni a kipirult arcú kedvesemet, akivel mindezeket megélhetem…
 |
| Szilas-tető felé |
Enyhe
lejtőn keresztül érjük el az aszfalt utat, majd a Putnok-Sajóvelezd
kereszteződést. Itt már alig van nyoma a hónak. Putnok vasútállomásán
pecsételünk és elindulunk a szálásunkra. Kicsit fáradtan, de elintézünk még
kettesben egy pizzát és 2 palacsintát. Este megnézzük a híradót, az időjárás
előrejelzést, átállítjuk az órákat a nyári időszámításhoz és már bújunk is a
paplan alá.
Nem
ébredtünk túl korán, hiszen most egy egész napunk van a tervezett út
megtételére. Zádorfalváig szeretnénk eljutni, majd onnan haza. Aszfalt úton
kezdjük meg a napot, így jól tudunk haladni a Szörnyű-völgyben, ami nem is olyan
szörnyű. Elhaladunk egy kis horgásztó mellett, majd balra fordulunk Mohosvár
felé. Felfaljuk a maradék hazai pogácsát néhány bögre forró teával és már
kaptatunk is felfelé a sáros úton. Az olvadó hó vize patakokban rohan lefelé
kétoldalt az úton, saját kis medret vájva magának.
 |
| Olvadás |
Az eső is elered. Néha meg-megáll néhány
percre, de innentől végig elkísér a hátralévő utunkon. A Mohos-tavaknál még a
köd is leszáll, ami kissé kísértetiessé teszi az erdőt. Viszonylag hamar
elérjük Kelemért. Itt teszünk egy kék maszatolást a kék túra füzetünkbe a már
sokat megélt fémbélyegzővel. Megesszük az utolsó „másnapos” szendvicset
elcsámcsogunk egy tábla csokit és egy pohár forró teával melegítjük fel
magunkat. Köves úton indulunk a 2 km-re lévő Gömörszőlős felé.
 |
| Gömörszőlős felé vezető út... |
 |
| ...és a táj |
Csodaszép csendes kis község ez, melynek
lakóinak száma a 100-at sem éri el. A kéktúrás bélyegző a Néprajzi Gyűjtemény
kerítésén van, aminek a kapuja nyitva van. A kertben egy szabadtéri kiállítás
kapott helyett ahol lovas kocsik és szánok, tűzoltókocsik, cséplőgépek,
erőgépek találhatóak, valamint a régi favágó életforma néhány emléke. Sajnos az
épületekben lévő kiállítást nem tudtuk megtekinteni idő hiányában, de a kulcsot
bárki elkérheti az ott megadott címen.
 |
| A Néprajzi Gyűjtemény "szabadtéri" kiállítása |
A
községből kifordulva enyhe emelkedőn haladunk, ahol már a szél és az eső is
feltámad. Fényképezni már nem nagyon tudok, mert vagy a szél veri az esőt a
gépre, vagy a kapucniról csöpögő víz áztatja. Azért néhány képet sikerül
készíteni.
 |
| Zádorfalva |
A Borsos-völgybe érve a terep igazi ingovánnyá
vált. Bárhová lépünk a bakancs az merül. Tocsogunk, ázunk és fázunk és csak a
távolban feltűnő Zádorfalva önt belénk
némi meleget. Zádorfalván a bélyegzőt őrző Szivárvány Presszó azonban zárva van.
A tulajdonosék állítólag elutaztak így hát pecsét nélkül maradunk. Nem marad
más, mint hazaindulni.
A buszmegálló
beállójában lecseréljük nedves gönceinket és kb. 20 perc múlva már a buszon
ülünk. Putnokon vonatra szállunk és két átszállással már otthon is vagyunk.
