Tavaszi kék

Végre tavasz !? A március 15-ét lerendezte a havazás. A közlekedés "megbénult" , a vonatok csak több órás késéssel indultak. Így hát sikeresen otthon maradtunk. A szállást visszamondtuk és szomorkásan gyönyörködtünk az ablakból a frissen hullott hóban. De jó lenne... , majd a naptárt nézegetve tervezgettük mikor is indulhatnánk útnak. Hát húsvétkor! A meteorológia semmi jóval nem bíztatott bennünket az indulás előtt. Nem baj, akkor is megyünk! Előkerültek a hátizsákok a meleg ruhák a térképek és még néhány kacat. Az útvonal pedig Dédestapolcsanytól Zádorfalváig, végig a kék jelzésen. Így vasárnap este hazaérkezünk, és a hétfő megmarad a locsolkodásnak, a sonkának és a hímes tojásnak.

Vonattal és busszal 11:15-re érkezünk meg a kiindulási pontunkra. Benyomunk egy szendvicset, pár pogácsát és elindulunk. Lassan kiérünk Dédestapolcsányról és elérjük a Lázbérci víztározót. A tájat hó borítja. Olvad ugyan, de sajátos szépséget kölcsönöz a víztározót körül ölelő hegyeknek.

Lázbérci víztározó I.

Lázbérci víztározó II.

 A 77 hektáros Lázbérci víztározót 1967-70 között hozták létre a Bán-patak völgyében ivóvíz ellátás céljából. A tározó a Bükki Nemzeti Park Tájvédelmi körzete. Vízét a Bán-patak, Csimás-patak és Csernely-patak biztosítja. A kiépített út végül az Upponyi-szorosba vezet, amely hazánk egyik legnagyobb szurdoka.

Uppony felé

Upponyi-szoros

A Bükki Nemzeti Park 25 barlangot tart itt nyílván, melyek közül talán az Upponyi 1, számú kőfülke a legnevezetesebb, amiben több őskori élőlény lelete is előkerült (denevérek, rágcsálók). Uppony községébe érve letérünk a kék jelzésről és a sörözőnél beszerezzük első pecsétünket. Tovább haladva a kéken az olvadó hó okozta nehézségekkel találjuk szemben magunkat. Sár, kásás latyak és gyorsan futó kis patakok az úton. Néha visszapillantva, azért kárpótol mindezért a táj. 

Visszatekintve Uppony irányába

Óvatosan emelkedik Szilas-tető felé az út és meg-megállva gyönyörködünk a havas panorámában. Jó ez az érzés: végignézni a hófödte hazai tájon, kimelegedve a hideg tiszta levegő után kapkodva, visszanézni a megtett útra az előttünk álló kilométerekre és látni a kipirult arcú kedvesemet, akivel mindezeket megélhetem…

Szilas-tető felé

Enyhe lejtőn keresztül érjük el az aszfalt utat, majd a Putnok-Sajóvelezd kereszteződést. Itt már alig van nyoma a hónak. Putnok vasútállomásán pecsételünk és elindulunk a szálásunkra. Kicsit fáradtan, de elintézünk még kettesben egy pizzát és 2 palacsintát. Este megnézzük a híradót, az időjárás előrejelzést, átállítjuk az órákat a nyári időszámításhoz és már bújunk is a paplan alá.

  Nem ébredtünk túl korán, hiszen most egy egész napunk van a tervezett út megtételére. Zádorfalváig szeretnénk eljutni, majd onnan haza. Aszfalt úton kezdjük meg a napot, így jól tudunk haladni a Szörnyű-völgyben, ami nem is olyan szörnyű. Elhaladunk egy kis horgásztó mellett, majd balra fordulunk Mohosvár felé. Felfaljuk a maradék hazai pogácsát néhány bögre forró teával és már kaptatunk is felfelé a sáros úton. Az olvadó hó vize patakokban rohan lefelé kétoldalt az úton, saját kis medret vájva magának.

Olvadás

 Az eső is elered. Néha meg-megáll néhány percre, de innentől végig elkísér a hátralévő utunkon. A Mohos-tavaknál még a köd is leszáll, ami kissé kísértetiessé teszi az erdőt. Viszonylag hamar elérjük Kelemért. Itt teszünk egy kék maszatolást a kék túra füzetünkbe a már sokat megélt fémbélyegzővel. Megesszük az utolsó „másnapos” szendvicset elcsámcsogunk egy tábla csokit és egy pohár forró teával melegítjük fel magunkat. Köves úton indulunk a 2 km-re lévő Gömörszőlős felé.

Gömörszőlős felé vezető út...

...és a táj

 Csodaszép csendes kis község ez, melynek lakóinak száma a 100-at sem éri el. A kéktúrás bélyegző a Néprajzi Gyűjtemény kerítésén van, aminek a kapuja nyitva van. A kertben egy szabadtéri kiállítás kapott helyett ahol lovas kocsik és szánok, tűzoltókocsik, cséplőgépek, erőgépek találhatóak, valamint a régi favágó életforma néhány emléke. Sajnos az épületekben lévő kiállítást nem tudtuk megtekinteni idő hiányában, de a kulcsot bárki elkérheti az ott megadott címen.

A Néprajzi Gyűjtemény "szabadtéri" kiállítása

 A községből kifordulva enyhe emelkedőn haladunk, ahol már a szél és az eső is feltámad. Fényképezni már nem nagyon tudok, mert vagy a szél veri az esőt a gépre, vagy a kapucniról csöpögő víz áztatja. Azért néhány képet sikerül készíteni.

Zádorfalva

 A Borsos-völgybe érve a terep igazi ingovánnyá vált. Bárhová lépünk a bakancs az merül. Tocsogunk, ázunk és fázunk és csak a távolban feltűnő Zádorfalva  önt belénk némi meleget. Zádorfalván a bélyegzőt őrző Szivárvány Presszó azonban zárva van. A tulajdonosék állítólag elutaztak így hát pecsét nélkül maradunk. Nem marad más, mint hazaindulni.

A buszmegálló beállójában lecseréljük nedves gönceinket és kb. 20 perc múlva már a buszon ülünk. Putnokon vonatra szállunk és két átszállással már otthon is vagyunk.