Babatúra a Bükkben

  Pelenka, popsitörlő, kis harisnya, plusz pulóver, bébikaja... mormolom magamban , amit nekem is elmondtak már jó párszor. Lassan már úgy érzem magamat, mint aki most pakol először egy hátizsákba. Közben oldalról még kapom az instrukciókat... és amikor már végképp nem tudom, hogy hol áll a fejem, kedvesem megkérdezi: Hol a cumi?! Türelmetlenül felmordulok, amit azonnal meg is bánok, de én már szellemileg és lelkileg a színes levéltakaróban botorkálok, a régóta vágyott erdei levegőn és szűk kis ösvényen lépegetünk fölfelé, hogy elérjük az őszi nap éltető sugarait. Újra összeállt a kis csapat: Gyöngyi, Andi, kisfiam Botond és jómagam. Hiányzott már ez nekünk, hogy átmozgassuk berozsdált végtagjainkat.
Nem terveztünk hosszú utat, csak amolyan sétálósat.
----

Szentlélek Pálos kolostor rom

Innen indulunk a Bükk hegység szívében megbúvó Szentlélek Pálos kolostor romjaitól. Kedvelt hely ez a túrázók körében. többször is visszatér ide az ember, ha ezt a vidéket járja.

 Köves úton indulunk első célunk felé. A kanyargós út hamar elvezet a sárga jelzésű turista úthoz, amelyen délnek fordulva percek alatt elérjük Magos-kőt. Nem vagyunk egyedül. Vannak akik előttünk érkeztek. De ahogy a mondás is tartja "sok jó ember kis helyen (azaz kis csúcson) is elfér".

Az út...

Csak így lehet, mosolyogva.

Magos-kő

Boti a csúcson

Pici fiam is felkelt már, aki eddig édesanyja hátán utazott. Mosolyogva néz a távolba és figyeli a körülöttünk lévő gyerekeket. persze amíg észre nem veszi Gyöngyi túrabotját. Ez mindjárt jó ok egy kis játszásra.
No de induljunk tovább és keressük meg a Sólyom-kői odút. A Sólyom-kői odú a Bükk hegység talán legkisebb barlangszállása. Jelzett út nem vezet hozzá. Ablaka, ajtaja, mettlachi lapokból kirakott padozata és galériája van. Kályha, bogrács, grillrács és fejsze segíti az itt megszálló vándor életét. Egész évben mindenki előtt nyitva áll, ingyen és bérmentve. Kisméretű ajtaján elég érdekes a közlekedés, de megoldható.

Sólyom-kő odú...

...belülről

A "tornác"

Visszatérünk a kövesútra és rövid időn belül megérkezünk a Mária-forráshoz. Iszunk egy jót jéghideg vízéből, előtte persze kiesszük Gyöngyit a müzli szeletekből. Jó volna egy ilyen hátizsák nekünk is mint a Gyöngyié,midig előkerül belőle valami finomság. Nem sokat időzünk hiszen most már számításba kell venni azt is hogy korábban sötétedik.

Mária-forrás

  Ahogy haladunk kidőlt nyírfákat fedezek fel beljebb az erdőben, amit muszáj vagyok közelebbről megvizsgálni, hátha van rajta nyírfa tapló. Régóta vadászom már egy nagyobb méretűre. Ez a tapló gomba nevéből is adódóan csak a nyírfán él. Sokoldalúan felhasználható. Ha vékony szeleteket vágunk belőle akkor vérzéscsillapító sebtapaszként lehet alkalmazni. Kiszárítva és egyenesbe vágva borotvát és kés éleztek rajta. Természetesen anyagot nem választ le a pengéről mint egy fenőkő, inkább csak a fenés során keletkezett finom, vékony sorját lehet vele ledolgozni az élről. Találok is néhányat...

Nyírfa tapló

A lányok már tülkön ülnek, így kapkodnom kell magamat. Az út beszűkül, benövi a sűrű bozótos. Gyöngyinek ez hozza meg az étvágyát.. Egyik kezében egy szendvics, másikban a túrabot és Maugli módjára lazán áttáncol a sűrű bozótoson. Emelkedik a terep, jelezve lassan elérjük a Látó-köveket. Hatalmas kidőlt fákon küzdjük át magunkat, mire odaérünk. A kövek lábánál kivesszük fiamat a hordozóból és leültetjük egy nagy fa tövébe. Tetszik neki, hogy a földön lehet. Mosolyogva turkál a csörgő avarban. Nagy hatással van rá a sok színes levél, a zöld fű és jó erdei föld. Jó kedvében be is vág egy üveg bébikaját. Aztán amíg anyáék fölmásznak a "csúcsra" ő az apa térdén lovacskázik egy kicsit.

Felfelé...

Egyet az apa kedvéért

Hóc hóc katona...

Látó-kő

  Gyűlnek lassan az emberek, így hát ideje tovább állni. Kényelmes sétával érünk vissza kiindulási pontunkra Szentlélekre. Elégedetten pakolunk az autóba,de mielőtt végleg hazaindulnánk, Lillafüreden még bevágunk egy pár palacsintát.
Mert megérdemeljük!