Horvátország

   Szerencsénk volt. Elmaradt a két éve tartó balszerencsénk, amely miatt le kellett mindig mondanunk a nyaralásról. Az idén azonban sikerült Horvátországba eljutnunk és bejárni Dalmácia néhány apró kincsét.A biztonság kedvéért az oda és vissza utat is két részre osztottuk, így Gárdonyban megaludtunk mindkétszer. És hogy ne csak úgy menjünk hanem lássunk is valami szépet útközben, Gödöllőn megálltunk, hogy a régóta tervezett királyi kastélyt megnézzük (Grassalkovich kastély).

A kastély bejárata

 A húzós belépőjegy  árak ellenére a kastélyban fotózni nem lehet. Mindenesetre a kastély kívül belül gyönyörű állapotban van, parkjáról nem is beszélve. A földszinti cukrászdában pedig nagyon finomak a sütemények.

A parkban

Délután érkezünk meg Gárdonyban és a késői ebéd után irány a Velencei-tó.

Fiúk

Nyugi van...

Fürdés, kacagás, majd "otthon" egy gyors alvás...
---
Korán és fáradtan ébredünk, majd indulunk. Az autópályán jól lehet haladni, Horvátországban a kapusrendszerrel sem volt gond, ezután azonban már többször meg kell állnunk a fáradság miatt. Amikor kell meg is érkezünk Sibenik és Split között megbúvó kis halászfaluba Kalebova Lukába. Elgémberedett végtagokkal szálunk ki az autóból. Az öböl gyönyörű, a levegő csodás.

Megérkeztünk!

 Fáradtan cipeljük fel a csomagokat, majd irány a víz.Gyorsan bukik a vörösen izzó nap a horizont alá, jelezvén hogy ideje nyugovóra térni. Még a parton elhatározzuk a holnap a pihenésé. Így is lett.

Reggel

Vitorlás...

... és egy kicsit közelebbről

 Na de nem lehet minden nap a vízben lenni (legalábbis mi így gondoljuk), így hát másnap nyomás a Krka Nemzeti Park. Már a pénztár előtti kanyargó  sorból rájöttünk, ez nem lesz egy egyszerű nap. Na mindegy, kivártuk a sorunkat majd még egy sorban állás következik a hajókikötőnél. Végre elindul a hajó Skradin kikötőjéből és lassan de biztosan közeledünk a nagy vízeséshez (Skradinski buk). Félóra múlva érkezés...
A tömeg megindul a park belseje felé ki gyorsabban,ki lassabban. Ajándék boltok, éttermek az út mindkét oldalán az árakat elnézve barátinak nem mondanám. A forró levegőben áll a felvert por, az emberek szétszórva a földön kiterülve fekszenek, átjár mindent a zsivaj, a sör és az ételek illata.  Mit is mondjak... ha a háttérben már nem hallanám a vízesés hangját, ez a kép jobban hasonlítana egy fesztiválra mint egy nemzeti parkra.

Skradinski buk és a fürdőzők

Ugyanaz, csak emberek nélkül

 A Skradinski Buk, azaz a Nagy vízesés gyönyörű. Előtte fürödni is lehet, amit rengetegen ki is használnak. Próbáljuk felvenni a tempót amit a sodró tömeg diktálni próbál... Nem egy könnyű dolog. Hiszen mindenki egy jó képet akar, és nem igazán nézik az emberek ki van előttük és ki mellettük. Ha felszabadul egy hely, ahol jó a kilátás megindul a verseny... Az előretartott fényképezőgépek és selfie botok kavalkádjában oda kell figyelni ki elé keveredik az ember.

Mindenhol van vízesés

 A néprajzi kiállítást (kovács műhely,szövő bemutató és vízimalom) elhagyva, egy kicsit csendesül a tömeg. Fa-pallókon haladunk tovább a víz felett, a fák alatt és közben a kristálytiszta vízben, a gazdag hal állományban gyönyörködünk.

Kovács műhely

Népviselet

Szövőszék

A halak és a kígyók is elférnek egymás mellett

A Krka Nemzeti Park 10 halfaja egyedül itt él a világon. S talán még emlékszünk gyermekkorunkból  Winnetou-ra és Old Shatterhand-re, hiszen ezeket a filmeket a Krka Nemzeti Parkban és a Plitvicei-tavaknál forgatták.
---
Trogir óvárosa Ciovo szigetén helyezkedik el, melyet híd köt össze a szárazfölddel. 1997 óta az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Kis Velenceként is emlegetik. A Szent Márk toronnyal ismerkedünk meg először, majd a közelében lévő Kamerlengo erőddel.

Szent Márk torony

Kamerlengo erőd

A torony és az erőd volt a város fő védelmi rendszere.
A Kamerlengo erődből már látni lehet a Szent Lőrinc katedrálist, oda igyekszünk

A távolban a Szent Lőrinc katedrális tornya

Háttérben a gótikus stílusban épült  Berislavic Palota

A szűk kis utcák és a fényesre koptatott utcakövei, a régi épületek sajátos élményt nyújtanak. Elbolyongunk még egy darabig a hangulatos óvárosban...

A katedrális építését egészen sokáig sikerült elhúzni (a XII-XVII sz.-ig), ezért egyes részei román még mások gótikus stílusban épültek. Jó munkához idő kell! Tartja a mondás és tényleg így van.
A kapu gazdagon díszített, mely a helybéli Radovan mester műve. A kapu két oldalán Ádám és Éva áll, lábuk előtt oroszlánnal.  A kapu díszítése több részből áll. Felső ívében Krisztus életének néhány jelenete látható, alatta mindezt angyalok figyelik. Mint egy kőbe vésett biblia. Kétoldalt az évszakokhoz köthető munkálatok figyelhetők meg.

Szent Lőrinc katedrális

Ádám..

...és Éva

XII.sz-i oszlopokon nyugvó márvány szószék

 Gyorsan telik itt az idő Trogirban, nem lenne itt jó lakni. Hamar megöregednénk. :) Na nyomás "haza" még egyet fürdőzni is kéne.
Este még kattintok egy pár képet aztán...

Jó éjt!

Másnap Omisba indulunk. Útközben egy dugóba is belekeveredünk nem messze a céltól, de azért megérkezünk (a legnagyobb melegben). Fel is mászunk félig meddig a kis város fölé. A kilátás pazar! A Fortica erődöt szerettük volna meghódítani a jelzett útvonalon, de annyira sziklás és törmelékes volt az út hogy a végét már nem vállaltuk be gyerkőccel a hátunkon. Az úton semmi árnyék nem volt,csak a vakítóan égető nap... Megviselt minket...

Ott lent az omisi strand

Idő kell, hogy helyre jöjjünk. Ez jó lesz:  Egy jó kis csavargás odalent, egy nagy zabálással egybekötve. Érdekes egy hamburgert ettünk... Majdnem akkora mint egy normál lapos tányér, a hús akkora volt mint a "zsemleféleség" (nem kisebb) és nem volt kisajnálva belőle semmi. Mindent frissen sütöttek. Persze sült krumplit is kértünk hozzá "nehogymá" éhen maradjunk. A baj ott kezdődött, ami nem is igazán baj, hogy itt nem a Mc Donelds méretei a jellemzőek. Csak ettünk, pislogtunk és szuszogtunk. Majd csomagoltunk... Azaz a pincér srác akinek egy okos telefonos app segítségével egy pillanat alatt elmagyaráztuk mit is szeretnénk. "zapakirane hrane!"   :)

Omis: csavargás

Omis: Mirabella erőd

Nézelődünk még egy kicsit a városban, majd mielőtt visszaindulnánk úgy döntünk még iszunk egy kávét. Kényelmesen hátradőlünk a napernyő alatt és várunk. Majd azon kezdek gondolkozni, hogy mindjárt itt hagyom az egészet és átmegyünk egy másik kávézóba, mert már annyit vártunk... amikor végre kifáradnak hozzánk és felteszik a várva várt kérdést. Nem tagadom nehéz ez a munka, a légkondicionált helységből is nehéz kijönni főleg, ha ott vannak a barátnők meg az okos telefonok (mint utólag kiderült).  No és lám meg is kapjuk Andi egy vödör jegeskávét, én meg csak egy löttyintést a csésze (gyűszű) aljába. Nézegettem egy darabig és azon gondolkozom hogy ez a 2 cl biztosan csak véletlenül löttyent bele a csészébe és nekem egy másikat akartak hozni, de ... nem ! A másikat csak nem hozzák...! Most újra dolgoznak a fogaskerekek a fejemben: tegyem bele azt a két cukrot amit kaptam hozzá, vagy nem ... a cukor igya fel vagy én igyam meg?!
Jól nevelt énem felülkeveredik a helyzetem és próbálom hosszasan kortyolni...
Csalódottan ülök az autóba, de az eszem már Spliten jár.

Splitre nem jutott elég időnk, pedig bővelkedik látnivalókban. Itt egy egész napot volna jó eltölteni a környékével együtt. A város egyik legjelentősebb műemléke a római kori Diocletianus-palota, amely1997 óta az UNESCO világörökség része. Magunk mögött hagyjuk az autót és könnyű séta után az  Aranykapu mögött találjuk magunkat, az óváros északi részén. Itt áll Nini Gergely püspök hatalmas szobra.

Aranykapu

Nini Gergely szobra

  A X. században élt püspök tagadta a pápa hatalmát és bevezette a horvát nyelvet az addig kizárólag latin nyelvet használó szertartásokba. Ez egy jelentős lépés volt a horvát nyelv fejlődése és a horvát egyház megerősödése felé. A babona szerint a püspök nagy lábujjának megsimogatása szerencsét hoz.
Szűk kis utcákon sétálunk a nehezen elviselhető melegben még végül megérkezünk a császári palotához.

Split óvárosa

Diocletianus-palota

 Világviszonylatban is egyedinek számít a fehér márványból épített palota, melynek kövei Brac-szigetéről származnak. A palota mellet nyújtózkodik a végtelen kék ég felé a Szent Duje székesegyház a császár egykori mauzóleuma. Nevét a vértanúhalált halt Szent Dujmóról kapta, aki Split védőszentje is egyben. A palota csodás, pincerendszere pedig hatalmas. Egyik részében egy hatalmas vásár kap helyet, még a másikban egy kiállítás. Jó itt megbújni a hőség elől.

Vásár a pincében

A palota pincéjében

Olíva olaj készítésének bemutatása

Diocletianus

 A palota mellett van közvetlenül székesegyház. Faragott kapuját 28 dombormű díszíti, amelyek Krisztus életének epizódjait ábrázolja. A dóm főkapuja fölötti részben, két kis dísztelen kőkoporsóban nyugszanak IV. Béla Magyarország királyának két kis leánya, akik a tatárok elől való menekülés idején Klissza várában hunytak el. Gyönyörűek a domborművek, a festmények, a boltozatot márványoszlopok tartják és csodálatos állapotban vannak a kórus ülőhelyei, amelyek a XIII. századból valóak. Érdemes megtekintetni az épületben lévő kincstárat is. Ez külön belépős és fotózni nem szabad. Itt található Horvátország legrégebbi könyve amely a VII-VIII. századból való evangélista könyv.

Szent Duje székesegyház

A faragott kapu

 Csavargunk még egy kicsit az óvárosban, a főtéren. Gyönyörködünk az épületekben és vásárlunk néhány hideg üdítőt. Majd kikötünk a parti sétányon a pálmák és leanderek között.

A főtér

Split: Parti sétány

  Splitnek és Trogirnak van valami varázsa, ami megfogja az embert. Ha itt van, nem siet vissza  a hűvös szobába. A pálmák a virágok, a tengeri levegő, a régmúlt idők emlékei, romjai és a katedrális harmóniája belevési az ember szívébe magát. S majd otthon amikor az ember egy pillanatra megpihen, felszínre jönnek és finoman az ember lelkéhez bújva felidéz néhány kellemes pillanatot. Ekkor a hétköznapokban, megfáradt embernek egy kis mosolyt csal az arcára, aki magában csak annyit mond: Jó volt.

Az utolsó nap a pihenésé. Fürdés, úszás,csomagolás. Ja és a halászás. Splitből hazafelé sikerült egy kis hálót vennem, amire kisfiam rögtön lecsapott. Csak néha sikerült tőle elcsalnom, egy-egy pillanatra. Azért néhány kishalat sikerült neki fognom, akik végül mindannyian épségben hazatértek.

Reszkessetek halacskák!

Ha elengedsz teljesítem három kívánságod!

Majd én megmentelek anya!

Ennyire futotta a hét napból. Három nap csavargás két nap pihenés és két nap hosszú utazás.
Gárdonyban ismét megpihentünk, hogy másnap újult erővel vágjunk neki a haza vezető útnak.
  "Na de ne csak úgy menjünk, hanem lássunk is valamit", így Székesfehérvár felé indulunk a csodás Bory-várhoz.

Bory-vár

Huszár születik

 Ezen a mestermű meglátogatása valahogy mindig kimaradt a megvalósításból, holott már évek óta ott lapult a tarsolyunkban. A várat Bory Jenő szobrászművész és építészmérnök építette saját tervei és fantáziája alapján 40 nyáron keresztül, gyakran kétkezi munkájával. Felesége Komócsin Ilona aki festőművész műalkotásaival szintén hozzájárult a vár szépségéhez. Rengeteg gyönyörű szobor köztük a magyar történelem nagy alakjai és festmények találhatóak itt. "A Százoszlopos udvar árkádja alatt látható gipsz szobrok eredeti változatai az ország különböző településein ma is megtalálhatóak." Bővebben információ:  bory-var.hu

Elefánt udvar

Kilátás a toronyból

A torony

A vár egyszerűen mesebeli. Amikor körbejárja az ember szépséges parkjaival együtt és kigyönyörködte magát a szebbnél szebb szobrokban, festményekben, mozaikokban,  akkor legszívesebben az elejéről kezdené megint az egészet. Újra és újra végigjárná a vár minden kis zugát.
Sajnos azonban nekünk indulnunk kell.