Sátor és séta

 Nem is olyan régen a nyár és a sátor elválaszthatatlan létszükség volt a számunkra. Az erdei utak, a patak csobogás a bakancs, a vadvirágokkal meghintett rétek, tisztások,a hatalmasra nőt bükk fák, melyek néma öreg bakaként óvják az erdő lakóit és szépségét, nyomtalanul nem tűnik el az ember szívéből.
Gondoltam ideje 2 éves kisfiamat elvinni első sátoros útjára. A sátort már ismeri. Néha felállítom neki a szobában. :-) Had játszon...  Neeem kell rögtön hatalmas szobára gondolni, a sátor kicsi. Egy könnyű két személyes túrasátor.
Régóta vágyom már vissza a Pilisbe és a Dunakanyarba. Kedves emlékek fűznek ehhez a tájhoz. A dömösi kemping gondoltam most is jó lesz. Van egy kis medence a gyerkőcöknek és egy a nagyobbaknak. A kilátás gyönyörű és a Duna ott folyik mellette. De mielőtt még sátrat vernénk sétáljunk egy jót az Apátkúti-völgyben.
Az Apátkúti-völgy egy olyan út, amely feltölti kimerült, kizsákmányolt testünket, lelkünket energiával, és segít egy kis időre túlélni az őt követő hajszát. Egy kicsit olyan mint a Szalajka-völgy, csak nincs az a sok bazár és nyüzsgés. Aszfaltozott út vezet az Ördögmalom vízeséshez, amely inkább csak egy kedves kis csobogó.

"repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg"

Ördögmalom vízesés

 A pisztrángos tóhoz, amelynél végre saját szememmel láthattam a kifogott pöttyös halakat. A kiépített út majdnem a Kaán-forrásnál ér véget, melynek vize biztos, hogy valamilyen csodaszer. Érkezésünkkor ugyanis két helybéli is volt ott kocsival, hogy megtöltse megszámolhatatlan pet palackjait. Így ebből a csodaszerből mi most nem fogyasztottunk. (Idáig akár babakocsival is elsétálhatunk!) Ezután már erdei utakon folytathatjuk sétánkat. Az út azonban számunkra most itt véget ér. Picúr ugyanis már útközben elfáradt.

Apátkúti-völgy

Az Apátkúti-völgyet már bejártuk régen a kedvesemmel. Egy igazi kalandos 3 napos túrát tettünk meg annak  idején a Pilis hegyei között.
De visszatérve a jelenbe, azaz az Apátkúti étterembe teletömjük korgó hasunkat. Az étel fenséges volt, és hatalmas erdei játszótere alkalmas a felszedett kalóriák ledolgozására.

A navigátor

Na de most, hogy mindkettőn túl vagyunk induljunk hát sátrat állítani. Mivel négyen vagyunk, két sátrat állítunk fel. Fiam ki-be szaladgál, majd irány a Duna part. A kavics dobálás igazi és megunhatatlan móka.
Lövök még pár képet az elálmosodott tájról...
A lemenő nap megszínezi a horizontot, a sötét hegyek közzé szorult öreg Duna fodros tükrét és a lassan kúszó szürke felhők nyugalmat hoznak e vidékre.

Jó éjt!

Reggel szellő csörgeti a környező fák leveleit, melyek között rigó fütyül. A friss levegő észrevétlen jön a sátorba, hogy együtt ébredjünk.  Érzem a bőrömön, a tüdőmben, és a szívemben. Nem akarok felkelni... A kemping lassan ébredezik...
Egyre erősebbek a hangok. A forró kávé lassan visszahozza belém az életet és a tudatot.
Pakolni kell!
Nagylányunk Esztergomba szeretne menni, hogy megnézze Európa egyik legnagyobb Bazilikáját. Nem sok időnk marad, de még bőven belefér. A Bazilika gyönyörű, kívül és belül egyaránt.

Bazilika

Jól esik a csend a hűvös falak között. Az ember egy kicsit megállhat, s vele együtt mintha az idő is megállna ...
Felmegyünk a toronyba, hogy a magasból is szemügyre vegyük a várost és a Duna másik oldalán lévő szlovák tájat.

Kilátás a toronyból

A Duna másik oldalán Szlovákia

A vár lábánál

A kisvasútról visszanézve

Elérve a földszintet utolsóként szálunk fel a városnéző kisvasútra. A félórás vonatozás alatt átgurulunk a Duna felett a Mária Valéria hídon Szlovákiába. Egy pillanatra megállunk, majd "hazajövünk".
Szédelgünk még egy kicsit a környéken... s ha nem is esik jól, de most tényleg haza indulunk.