Oldalak

erdeicsavargo@gmail.com

Translate

2015. június 9., kedd

Bükk négykeréken


   Kács egy kis falu a Bükk hegység déli lejtőin. Gyönyörű dimbes-dombos táj veszi körül. A falu utcái tiszták, a kertek gondozottak, ápoltak és nem kell sokáig fülelni, ha egy kis madárdalra vágyunk. Mint egy tökéletesen megfestett kép melyről nem hiányzik semmi. Ott állunk a közepén és körülvesz a csend, a nyugalom. Átjár mindent a közeli erdő párás illata. Hallom a patak csobogását és mintha az idő is megállt volna.... Nincs más dolgom csak minden érzékszervemmel habzsolni, magamba szívni ezt az isteni ajándékot.
Innen kezdődik tehát háromnapos négykerekű kalandozásunk.

Első napunk két legfontosabb jellemzője a barlanglakások és az eső. Ezért is vagyunk itt Kácson. No nem az eső, hanem az úgynevezett kőhodály miatt. A kőhodályt több mint 100 éve készítették. Emberek és állatok egyaránt lakták. A hodály a kezdetben Zirchy grófoké volt, belső ágát viszont már a későbbi Dóciak vágatták. Itt állítólag 3000 juhot tartottak, akikkel öt juhász dolgozott. Külön helyen tartották az anyajuhokat, a kost és külön helyen történt a fiaztatás is. Erdei utunk első pár száz métere elég kullancsosra sikeredett. De ahogy elhagytuk a "veszélyzónát" kellemes séta veszi kezdetét. Egy óra alatt elérjük a hodályt és nem sokkal hogy megérkezünk elered az eső.
Erdők között megbújva...
Kőhodály


Kitekintve az ablakon...

Az egybefüggő felhőzet jelzi nem fog egyhamar elállni az égi áldás. Ideje tehát visszafordulni, mert az erdei talaj hamar felázik és hát sportcipőben nem az igazi. Búcsút veszünk a csendes kis Kács falutól és meg sem állunk a szomolyai barlanglakás és tájházig.

Búcsú a csendes kis Kácstól
 A barlanglakásokat a szegényebb réteghez tartozó emberek lakták. A puha riolittufa kőzetbe vájták lakásukat, műhelyüket, állataik óljait. A riolittufa egy jó hőszigetelő kőzet. Télen jól tartja a meleget, nyáron pedig jó hűvös. Az időjárás ellen meszeléssel védték.

Szomolyai barlanglakás
 A barlanglakás melletti házban lakik a gondnok bácsi, aki beenged minket és aki érdekes, részletes információval tudja ellátni az érdeklődő embereket erről a helyről. A bácsikának van két gyönyörű cicája, így hát fiamnak megvan a nagy öröm. Egész idő alatt a cicákat űzte, nyúzta, akik türelmesen hagyták neki. Mivel tájházként működik rengeteg régi használati tárgy van itt.
Nagy az öröm! Cica van a háznál, azaz a barlanglakásnál!




Noszvajon folytatjuk a barlanglakások keresését, persze esőben. Ezeket a barlanglakásokat egy szobrászokból álló csoport  vásárolta meg és újította fel, amik már igen rossz állapotban voltak. Manapság mint alkotótábor, művésztábor működik és előzetes bejelentkezéssel látogatható.



Körbejárva meg kell jegyeznünk hogy a tetejéről szép a kilátás, a kuckókat pedig szépen felújították. Ha minket alkotásra nem is inspirált, de az étvágyunkat azt meghozta.

Kilátás a tetőről
Boti botanikus

Olvastam, hogy pünkösd alkalmával a gazdaházban kemencében sült süteményekkel és háromnapos programmal várják a látogatókat. Így nem nagyon kell kérlelnem a lányokat az induláshoz. Eszünk egy-egy sütit a gazdaházban, ami tényleg nagyon finom és kipróbáljuk a régi kiállított játékokat. Közben végre az eső is eláll.
Gazdaház


Na de most jöjjön az, amit talán a legjobban vártam és amit talán a lányok nem is nagyon akartak. Igaz fiam is már nagyon fáradt volt, hiszen nem igazán tudott aludni a zsúfolt program miatt, de Antik Antihoz indulunk a helység fiatal kovácsmesteréhez. Anti Észtországból származik és 1997-ben költözött Noszvajba. Kovácsoltvas használati és dísztárgyakat készít. Munkái csodálatosak melyek Anti honlapján megtekinthetőek: www.antikanti.hu
Igazság szerint csak szétnézni szerettünk volna a műhelyében és a munkái között, de hála Istennek tartott nekünk egy kis kovácsbemutatót, ami nagyon érdekes volt. Sőt magam is kipróbálhattam egy kicsit a kovácsolást.
Anti kovácsol
Ati kovácsol
 Végezetül Anti egy szép (kovácsolt) gyűrűvel még jobban összekovácsolt minket életem párjával. Ha lehet ilyet mondani ilyen rövid idő után, Antiban egy egyszerű, szerény és nagyon tehetséges embert ismerhettünk meg. Ottlétünk alatt találkozhattunk kedves feleségével és gyönyörű kislányával is, aki szintén nagyon ügyes. Csodaszép kézműves tűzzománc hűtőmágneseket készít.

A nap végén a szállásunk felé haladva azért a lányok is beismerték Anti volt a nap fénypontja.

---

Reggelre kisüt a nap és a kék égen már csak néhány zord felhő próbál riogatni. De hiába! Menni kell! Bélapátfalván a Ciszterci Apátságnál talál minket a kora délelőtt.

 

 A középkorban 20 ilyen apátság állt a Magyar Királyság területén, azonban csak ez az egy maradt meg eredeti formájában. A Bélháromkúti apátság 1232-ben lett kész. Néhány éve a kéktúra által már jártunk ezen a helyen, akkor viszont nem tudtuk belülről megnézni, mert zárva volt. Most viszont bemehetünk és pont egy misébe csöppenünk bele.




Az apátság körül még sétálunk egy jót, hiszen pici fiam nyűgösködik. Nem sokat pihent a tegnapi nap és az éjjel sem, ez viszont egy kis hisztivel jár.

Ciszterci Apátság


 Ezért át kell írni a tervezett programokat. Dédestapolcsány felé tartunk a kézművesházhoz, ami mint utólag kiderült csak előzetes megbeszélés alapján látogatható. Fiam közben elalszik és hogy pihenni tudjon, csendes sétára indulunk a hegyek között megbúvó Lázbérci-víztározónál.
Lázbérci-víztározó
 A tározó Ny-i oldalánál jól kiépített út van, ahol minden különösebb akadály nélkül eltoszigálható a babakocsi. Szépen lassan ahogy illik. A jó levegőn, a madárcsicsergésben ráébredek arra, hogy miért is vagyunk itt. Fiam csak azt próbálta jelezni hogy vegyünk vissza a tempóból, hiszen a pihenés a lényeg... Az a bizonyos pillanat a fontos, amelyet együtt kell megélnünk. A túrázásban azt szeretem, hogy tudom mire vagyunk képesek. Be tudom osztani az időt. Ha akarunk leülünk egy dombon és gyönyörködünk a tájban, nyugodtan megreggelizünk, megebédelünk, esetleg főzünk egy kávét az erdőben... Ledobjuk a bakancsot és elnyúlunk a fűben, hideg forrásvizet kortyolgatunk, vagy éppen egy meredek emelkedőn csorgó verejtékben próbáljuk helyretenni eszünket, szívünket és lelkünket. Mindennek megvan a maga ideje.

Ha autóval kirándulunk mintha az idő foglyai lennénk. Időben indulnunk kell hogy ezt+azt még meg tudjuk nézni, kötnek a nyitvatartási idők a múzeumhoz, a várhoz,  ja meg a boltba is el kell még menni. Észre sem veszem és magával ránt az a kényszer, hogy: Mindent, mindent meg kell nézni! Így utólag már látom és beismerem, hajlamos vagyok ilyenkor elfejteni a lényeget.
Na de a nagy elmélkedésben bizony megéhezik az ember és a hátizsákból előkerül a vészeseti kenyér és kolbász.
Nasi
 No de csak csínján ezzel is hiszen micsoda dolog lenne ha hazafele menet be sem térnénk a szomszédos Szilvásváradra pisztrángot vacsorázni. Így hát még egy kis levezető séta a Szalajka-völgyben, egy pisztrángos vacsora és mehetünk is a szállásra aludni.
Szilvásvárad
Igencsak pihenősre sikeredett ez a nap, amit már nem is bánok. Ami meg kimaradt az jó lesz majd a jövőnek.
---
Fiamon érződik hogy az előző napon kipihente magát. Nyoma sincsen a tegnapi nyűgösségnek. Úgy gondoltuk mai napot Egernek szánjuk. Annyiszor megfordultunk már itt, mégsem tudtuk eddig még bejárni. Persze egy nap erre is kevés. A Kopcsik Marcipánia és harangöntő házzal kezdünk. A Kopcsik marcipániában Kopcsik Lajos csodálatos művei tekinthetőek meg, aki Guinnes-rekorder és Oscar-díjas mestercukrász. Az előtérben lévő érmek, díjak és okleveleken kívül itt minden marcipánból van elkészítve, még egy teljes szoba is.
Matrjoska babák
Marcipán óra
Marcipán párna
A párna "hímzése" közelről
Egy teljes marcipán szoba
 Az épület másik helységében egy harangöntő emlékszoba kap helyet, amellyel a Harangöntő utca 4 szám alatt élő és dolgozó régi harangöntő mestereknek kívánnak emléket állítani.

 Ha már a régi időknél tartunk gyorsan felszaladunk a 40 méter magas Minaret szűk csigalépcsőjén és megsasoljuk Eger városát a magasból. Gyermekkoromban jártam utoljára ezeken a lépcsőkön, akkor még nem volt ilyen szűk ez a hely nekem.

Minaret

Részletesen itt lehet róla olvasni a Minaretről: www.minareteger.hu
Átsétálunk a Dobó térre ahol megnézzük a Minorita templomot, amely Közép-Európa egyik legszebb és egyedi templombelsővel rendelkező barokk temploma.

Minorita templom

Ha már jártunk Eger szűk kis utcáin és voltunk a város felett, akkor most menjünk a város alá. "Város a város alatt" így nevezték el az egykori egri érsek boros pincerendszerét amely ha jól emlékszem 147 Km minden kis zeg-zugával. Ezt a pincerendszert 2007-ben az ország 7 legismertebb építészeti csodája közzé választották. Óránként indítanak vezetővel ellátott csoportokat, aki minden érdekes dolgot elmond a pincerendszerről.






A Bazilika melletti játszótér gesztenyefáinak gyökerei, ha jól emlékszem 15m mélyen
A víz mindenhová befolyik
Borászat kellékei
Gyertya mártogatás
Vesszőfonás
Mindenhol befolyik a a víz, még cseppkövek is képződtek
 S ha már újra a felszínen vagyunk mi sem adhatna szebb befejezést mint az egri Bazilika. Bükki túráink során általában betérünk ide. Ne legyen hát most se másképp.
 Bazilika
...és belülről
Mintha megérkezne, otthonra találna itt az ember lelke...
Amikor az ember egy többnapos túra során végigjárja "önmaga útját" és végezetül betér egy ilyen helyre, az a tökéletes teljesség. Az ember agya üresen jár és elönti a megnyugvás. Érzi, hogy vigyáztak rá .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése