Őszi Cserehát

  Végre hétvége, és a szabadnapok is szombat vasárnapra esnek. Műszakban dolgozó ember hirtelen azt sem tudja, mit tegyen,  otthon pihenjen és élvezze a jó meleg szobában a család nyüzsgését megnézve egy-egy filmet, vagy bakancsot húzzon és útnak induljon a közeli hegyekbe a nyirkos őszi hétvégén. Mindkettő nagyon csábító. Mi mégis az utóbbit választottuk. Jó ideje terveztük már, hogy visszatérünk Boldogkőváraljára és folytatjuk a kéktúrát a Csereháton keresztül. A közlekedés nehézségeit végül is sikerül legyőznünk és megérkezünk kiinduló pontunkra. A már ismert kövesúton érkezünk meg a vasútállomásra, ahol beszerezzük első pecsétünket. Innen egy „egyenes” útszakasz vezet a szántóföldön keresztül Hernádcécére. Néhányszor még visszatekintünk a szürke ködtakaró mögé bújt várra, s közben vadul próbálunk megszabadulni a bakancsra tapadt sártól. Sikerül meg nem is, hiszen hiába szedjük le, néhány lépés után újra hatalmas mennyiségű sár rakódik a bakancsra. Hát így haladunk meg-megállva… 

Háttérben a vár

Az út Gibárt felé

  Hernádcécén egy kis kitérővel az Aba vendégháznál szerezzük be második pecsétünket a másik, ugyanis olvashatatlan állapotú. Hernádcéce és Gibárt közötti 5- Km-es útszakasz könnyű terep, haladni jól lehet és a sár sem ragad annyira. Megérkezünk Gibártra, átkelünk a Hernád hídján, majd egy balos kitérővel a vízerőműhöz jutunk. Ez hazánk első váltóáramot termelő vízerőműve, amely ma is működő ipari műemlék. 1903-ban helyezték üzembe és fő darabjait a mai napig nem kellett cserélni. Előzetes egyeztetéssel egyébként látogatható. Csengetésünkre a barátságos gépész már hozza is a bélyegzőt. Pecsételünk és indulunk.

A gibárti vízerőmű

  A főútvonal mellet haladó bicikli úton (vagyis a Rákóczi kerékpáros túraútvonalon) érkezünk Encsre. Mély nyomot nem hagyott bennünk ez a kis város, de nem is volt időnk az ismerkedésre. Éppen Abaújdevecsert hagyjuk el, amikor ránk sötétedik, ráadásul pont akkor. amikor ismét a ragacsos sárban kell gyalogolnunk. Így hát nem marad más hátra lámpa, tájoló elő, irányszög mérés és lépés számolás (én legalábbis így szoktam). Hát így „haladunk”…

A sötétben közben elvonul mellettünk egy hatalmas tehéncsorda és egy kicsit irigykedve nézünk utánuk, hogy ők már nem sokára otthon vannak. Lassan de biztosan azért mi is megérkezünk Fancsalra. Egy gyors pecsételés és irány a szállás. Szállásunk Papp Sándornál volt, aki kedves feleségével együtt tényleg tudják, hogy mi az a vendég szeretet. Ittunk egy kis csalános pálinkát, szilva pálinkát és a vacsora után egy pohár bort is elfogyasztottunk a kisméretű borospincében. A vacsora bab gulyás volt, ami aztán tényleg tele volt minden földi jóval, amiről egy éhes vándor csak álmodhat. Így hát jó hangulattal és teli bendővel tértünk nyugovóra.

A korai kelés ellenére nem sikerült a korai indulás. Talán a jó meleg szoba tehet róla. Kedves szállásadóink egy pohár meleg teával búcsúztatnak mielőtt útnak indulunk. Az idő tegnap óta nem sokat változott. Ugyanolyan borongós, ködös és hűvös volt. Fancsal határában a hét végi házak között felfedezünk egy eső beállót asztallal és paddal. Nem is kívánhattunk volna többet egy kis reggeli szalonnázáshoz.

Az idő mit sem változott

  Egy óra múlva érjük el Baktakéket, ahol a Kocsma ABC-ben való pecsételés után Abaújszolnoknak vettük az irányt. Enyhe emelkedő és dagonya, de elérjük Abaújszolnok határát. Két apró gyermek már messziről kiabál nekünk, hogy arra van a pecsét, majd szélsebesen szaladnak érte és hozzák el nekünk. Néhány szót váltunk a gazdával is, aki szűkszavúan mesél a busszal és autóval érkező kéktúrázókról. Ellát minket néhány jó tanáccsal az előttünk álló útszakaszról, majd búcsúzunk és újra a sarat tapossuk felfelé.

Baktakék Görög katolikus temploma

Abaújszolnokra vezető út

Dimbes-dombos őszi Cserehát

 Átkelünk a Szőlő-hegyen és máris Nyésta község szűk kis utcáján találjuk magunkat, amelyet pár száz méter után egy balos kanyarral el is hagyunk. Itt sikerül elnéznünk az utat, de szerencsére hamar kiderül. A jelzések hiányosak és nem egyértelműek, az utat pedig benőtte a növényzet. De a lényeg, hogy meg lehet találni a helyes irányt egy kis odafigyeléssel. Az utolsó kilométer még tartogat nekünk egy igazi varacskos dagonyázást még mielőtt elérjük Felsővadászt, aminek templom tornya már messziről látszik.

"hálás" kis terep 

Felsővadász

  Megérkezünk és a Kossuth utca 4 szám alatt beszerezzük utolsó pecsétünket. Így hát nem maradt hátra más, minthogy valahogy hazavergődjünk. Másfél óra vacogás után a busz meg is érkezik a menetrend szerint és kezdetét veszi a nem egészen döccenőmentes hazafelé vezető út.