Oldalak

erdeicsavargo@gmail.com

Translate

2013. május 22., szerda

Sokolia dolina


Sólyom völgy

  Hétvégén újra lehetőségünk volt a szlovák paradicsom egyik szépségét megismernünk nővéremék segítségével. Egy összeszokott kis csapathoz csatlakozhattunk egy túra erejéig.
---

  3:45 körül indulunk autóval a találkozási hely felé, ahová 8 óra után nem sokkal meg is érkezünk. 9 órakor már Cingov (Csingó) parkolójában vagyunk és némi készülődés után útnak is indulunk. A sárga jelzésen kezdjük meg bakancsaink koptatását a Tamásfalvi kilátó (666 m) felé, amelyet egy átlagos tempóval kényelmesen érünk el. Itt beláthatjuk a szlovák paradicsom közeli völgyeit, jobbra pedig a Magas Tátra néhány csúcsát. Persze ha az időjárás engedi.
Tamásfalvi kilátó

Felhő mögé bújt csúcsok



Némi turistatáplálék elfogyasztása és fotózás után leereszkedünk a Hernád völgyébe, majd megkezdjük utunkat a Tamásfalvi völgyben. Átkelünk néhány kis hídon a vadul rohanó Fehér-patak felett, melynek kristálytiszta vize gyermekkoromat juttatja eszembe. Néhány túrát szüleinkkel is megéltünk a környéken ami még az akkori Csehszlovákiához tartozott.

Hídon a csapat

Néha doronglétra hidakon, néha pedig a völgy meredek oldalfalán kitaposott utakon haladunk fel-le még végül elérjük a Sokolia dolina sárga jelzését.
Egy kicsit fel...

...egy kicsit le...

...néha a patak fölött...

...majd eltűnünk a sziklák mögött.

Letérünk tehát a zöld jelzésről és megkezdjük utunkat a Sólyom völgyben. Meredek úton kapaszkodva érünk fel az első létrához, amely egy kicsit ívesen emelkedik a vízesés alsó szakasza felé. Ha legyőztük a létrát egy kis hídon pihenhetünk meg majd indulhatunk a következőnek. 







Az első létra


Függőleges létrákon, kis hidakon és rácsos fém pallókon küzdjük le a métereket a meredek szikla falon. 
Ha nincs kéznél az égig érő paszuly...

Lenézünk, de már régen nem látjuk a vízesés alját. Kanyonszerű képződményben haladunk tovább, hatalmas kidőlt fákat kerülgetve még végül elérjük a vízesés legfelső szakaszát. Egy felfelé emelkedő doronglétrán érjük el az utolsó előtti függőleges létrát, aminek némi lötyögése emeli meg pulzus számunkat és okoz egy kis kellemetlen érzést. 





Kiérve a Sólyom völgyből egy balos kanyarral térünk a zöld jelzésre, amely a „Velky kysel” felől érkezik. Hamar elérjük a sárga jelzést, amely visszavezet a Tamásfalvi völgybe. Ezzel kezdetét veszi a több órás visszavezető utunk a Csingói parkolóba.


Madársóska (Ő mindenhol ott volt)

---


  Jól esett ez a kis túra. Szép ez a hely. Szépsége azonban másban rejlik, mint a hazai tájaknak. Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Ide jó eljönni egy-egy hétvégére..., jó a patak mederben, jó a patak felett, vagy a létrán. Hazafelé viszont nem éreztem, azt hogy: Nem akarok hazamenni …!  Maradni akarok még…!
Itthon viszont jó létezni, jó lenne megölelni, magamhoz szorítani, jó magamba szívni! Érzem, ahogy átjárja ereimet, csontjaimat a levegő, a táj és a természet szépsége. És érzem, azt hogy: Nem akarok hazamenni! Talán azért mert itt, otthon vagyok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése