Cserehát

  Ősszel jártunk utoljára ezen a vidéken, akkor Felsővadászon hagytuk félbe a túránkat. Szombaton indultunk útnak, hogy befejezzük a kéktúra csereháti szakaszát.

Gyöngyi az újdonsült útitársunk erőtől és jókedvtől duzzadva csatlakozott hozzánk a két napos útra.
---

   8:30-ra érkezünk meg Bódvaszilas ismerős vasútállomására. A pecsét beszerzése és némi táplálkozás után el is indultunk a faluból kivezető úton, majd rátérünk a Bódvarákóra vezető aszfaltozott útra.

Kilátás a Bódvarákó felé vezető útról.

 Az idő borongós, de legalább nem esik. Könnyű sétával érkezünk meg a Bódva folyó völgyében megbúvó csendes kis faluba, amelyet a bélyegzést követően hamar el is hagyunk.

Meredek emelkedő vezet bükkös erdőn keresztül a Mile-hegy oldalába.

Szeretek ezek a szürke törzsű óriások között járni. Csodálatos, ahogy a hatalmasra nőt fák és mohával fedett sziklák között porszemként haladunk tovább. Ilyenkor érzem azt, hogy: jó élni. 

Bükkös

Éhes csiga gombát fal

A bükköst lassan felváltja a vegyes erdő, ahol egy kíváncsi szarvassal találkozunk.

Hát ezek meg kicsodák...

...és mit keresnek itt?

 Meg-meg állva felénk jön, fejét rázza és a fülét hegyezi. Előkerül a csapat többi tagja és mivel nem minket találnak az állatvilág legérdekesebb teremtményének hamar tovább állnak. Megjelennek a fenyők és lankás kis úton érjük el a  Tornabarakonyba vezető köves utat. A községbe érve a buszmegállónál beszerezzük a pecsétünket, majd rövid pihenő után indulunk Rakacaszend felé.

Tornabarakony Görög Katolikus temploma

Enyhe emelkedővel hagyjuk el a községet, melyről jobbra nézve a Szalonnai-hegység vonulatában gyönyörködhetünk.

Háttérben a Szalonna-hegység

 Elhagyjuk a Barakonyi-hegyet, ahonnan agyagos út vezet tovább. A szél feltámad, a hőmérséklet lehűl és a távoli mennydörgés jelzi, hogy hamarosan megváltozik az idő.

Rakacaszendre vezető út

Gyöngyi és a virágok.

Ott már esik...

Éppen megérkezünk Rakacaszendre, amikor elered az eső, ami egyre csak erősödik. Az "égi áldás" elől végül egy kisbolt tornácán találunk menedéket, ahol a kéktúra bélyegző is lapul. Pecsételünk, közben néhány szót váltunk a helyiekkel, akik segítőkészen útbaigazítanak a buszmegálló felé. Az eső amilyen hamar jött úgy el is állt. Nem maradt más mint futás a buszhoz, amely a szállásunkhoz vitt a Rakacai-víztározóhoz. Lepakoltuk a cuccainkat és séta körútra indulunk a vízpartra. A víztározót a Rakaca-patak felduzzasztásával hozták létre amely a környező hegyekkel csodálatos látványt nyújt.

Rakacai víztározó I.

II.

III.

 Hamar eltelt az idő a sok viccelődéssel és fotózással. Végül egy kiadós vacsorával vetünk véget a napnak és térünk nyugovóra. Az eső csendesen újra elered, és egészen reggelig kitart.

Reggel 8-körül az eső eláll és a 8:30-as busszal már úton vagyunk Rakacaszend felé, ahonnan majd Felsővadászig folytatjuk az utunkat. Reggeli emelkedővel kezdünk, amit tovább nehezít a barnásvöröses agyagos út, amely egyszerre csúszik és tapad a bakancsra egyre nagyobb mennyiségben.

 Rátérünk a Szikszói útra ami az országos kéktúra régi nyomvonala. A Kecske-pad oldalában csatlakozik hozzánk a piros jelzés. A Kecske-pad 339 méteres magasságával a Cserehát legmagasabb pontja.

Irota felé...

Irota előtt nem sokkal megebédelünk, benyomunk egy nagy adag csokoládét és egy kiadós pihenő után érünk a községbe. Irotáról egy erős bal kanyarral távozunk. Itt jelzések már nincsenek.

Felsővadász felé vezető út.

 Az idő elég szűkös, így hát gyorsítunk egy kicsit a tempón. Utunk során a fa kitermelés szomorú nyomaival találkozunk. Lassan előkerül  a kék jelzés ami hűségesen vezet előre. Az út elég sáros, de jól lehet rajta haladni. A sűrű erdőben gombát szedő helyiekkel találkozunk, ami Felsővadász közelségét jelzi.

Elvadult legelőre érünk, ahol már látjuk a célt és a távolban húzódó Zempléni hegyeket.

Felsővadász

Átvágunk a legelőn és a községbe beérve felfaljuk Gyöngyi maradék csokiját. Rövid beszélgetés után, egy kis késéssel de megérkezik a busz, amellyel ismét megkezdődik a hazafelé vezető utunk.

---

Kellemes kis túra volt ez jó társasággal. Ha akadtak is nehézségek az eső áztatta utak és a jelzések hiányossága miatt azt jókedvűen, viccelődve hidaltuk át. Ez a vidék ismét bizonyította szépségét, csendes falvaival, erdeivel, vadjaival, dombos tájaival. Örülök, hogy láthattam mind az őszi, mind a tavaszi pompájában ragyogni.